Életének 80. évében elhunyt Beke György író szombat hajnalban Budapesten - értesítette Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke az MTI-t. Beke György író, újságíró, műfordító az erdélyi Uzonban született 1927-ben, 1989 óta él Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományos Egyetemen. Munkatársa volt 1947-1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak is. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt, 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt.
Részlet Beke György: Csángó enciklopédia c. írásából
"A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Bizonyára igaza volt ebben Csokonai Vitéz Mihálynak, csakhogy ő még nem ismerhette a magyar néprajzi és nyelvjárási gyűjtők sorsát Moldvában. Már a legelső is közülük, Petrás Ince János klézsei plébános gyilkosság áldozata lett, a saját otthonában. Írták akkor az 1886. esztendőt. A román csendőrség soha nem tudta kinyomozni, hogy kik gyilkolták meg és miért. Anyagi javakért aligha, szegény pap volt, méghozzá ferences barát, akinek egyetlen kincse a magyarországi tudós barátai bíztatására összegyűjtött csángó balladák, énekek. Ezekért kellett meghalnia. Kit zavarhatott olyan nagyon a moldvai csángómagyarok folklórjának a feltárása? Hiszen a korabeli Romániában akkora liberális szabadszájúság volt, hogy a királyt hazugnak és tolvajnak lehetett nevezni. A magyar folklór gyűjtése a királygyalázásnál is súlyosabb bűn volt? Petrás Ince János tudta ezt a legjobban, ezért kikötötte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának küldött csángó folklórgyűjtéseit csak Rokonföldi álnéven jelentethetik meg. "Kérelem, .... hogy nevem elhallgattassék" - írta Toldy Ferencnek, az Akadémia titkárának.
Az egyik legnagyobb csángókutató, a finn Wichmann György szabófalvi kutatatásait az első világháború szakította félbe... Trianont követően a csángó ügy elkötelezettjei úgy képzelték, hogy mivel Erdély és Órománia ezentúl egy ország, szabad út nyílik a csángókutató erdélyi magyarok számára Moldvába. De éppen a fordítottja következett. Sokkal több akadályt állítottak fel a Kárpátok hágóin, mint amennyi addig, országhatárként létezett. Elárulták ezzel a hatóságok, hogy a moldvai csángómagyarokat minden áron és végképp el akarják szakítani, szigetelni az erdélyi magyarságtól, egyáltalán a magyar nemzettől. Immár székely furfang, leleményesség kellett ahhoz, hogy egy magyar kutató eljuthasson a csángó telephelyekre. Domokos Pál Péternek, a "csángók vándorapostolának" legendája támadt: álruhában miként sikerült végigjárnia a Szeret és az Aranyosbeszterce tájait."
