 |
Renaud Donnedieu de Vabres francia kulturális miniszter július 9-én jelentette be, hogy Claude Simon Nobel-díjas francia író 91 éves korában elhunyt. 1985-ben kapta meg a Nobel-díjat, s azóta francia író még nem részesült ebben a magas kitüntetésben. Claude Simon Alain Robbe-Grillet és Nathalie Sarraute mellett a "nouveau roman" mozgalom kiemelkedő alakjaként több mint húsz regényt írt.
Halála július 6-án következett be, de a hírt csak azután hozták nyilvánosságra, hogy az írót szombaton szűk családi körben eltemették. Cladue Simon jelentősen hozzájárult a második világháború utáni francia próza megújításához - mondta méltató beszédében a kulturális miniszter -, nem csupán sajátos elbeszélői stílusával, de azzal az egyéni és mélyen megindító ábrázolási móddal is, ahogyan a háborúktól és erőszaktól szenvedő huszadik századot megjelenítette műveiben, például "A szél" (1957) vagy "A flamandok utcája" (1960) című regényeiben.
Claude Simon 1913-ban született Madagaszkáron, apja lovastisztként elesett az első világháborúban. Anyja nevelte föl a dél-franciaországi Perpignanban, majd Párizsban, Oxfordban és Cambridge-ben tanult, és harcolt a második világháborúban. 1940-ben német fogságba esett, ahonnan megszökött, és csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz. 1945-ben fejezte be első regényét, "A szélhámos"-t Franciaország 1940-es összeomlásáról. A háború után Perpignanban telepedett le, és szőlőműveléssel foglalkozott.
Ezt követte A kifeszült kötél (1947), a Gulliver (1952), a Tavaszünnep (1954), majd 1957-ben jelent meg A szél, amelyet a kritika egyértelműen a noveau roman (új regény) műfajába sorolt.
A flandriai út (1960) című alkotásával vált külföldön is ismertté. A hírességet viszont a Történet megjelenése hozta el 1967-ben. A csaló, a Történet és az 1962-ben megjelent A nagyszálló - amely a spanyol polgárháború idején játszódik - együtt alkotja azt a trilógiát, amelyben Simon a saját emlékeiből dolgozott. 1973-ban jelent meg a Triptichon című regénye.
Legutóbbi művét 2001-ben adták ki Le Tramway (A villamos) címmel. Az írás a szerző gyermekkorát és öreg éveit felidéző, megrázó intim körkép.
Elbeszélő stílusára jellemzőek a központozás nélküli, tudatfolyam leírások, egyes mondatai ezer szó hosszúságúak, ám a kritikusok szerint mindez egyáltalán nem teszi olvashatatlanná műveit, bár kétségtelen, hogy regényei nem tartoznak a legkönnyebb olvasmányok közé. tovább
|
