Elhunyt Dmitrij Prigov

(Ria Novosti/FN) - Elhunyt Dmitrij Prigov orosz költő. A 66 éves művészt hétfő hajnalban Moszkvában érte a halál egy kórházban, épp szívműtét után volt. A sajtót barátja, Lev Rubinstein értesítette.

 

Dmitrij Alekszandrovics Prigov 1940. november 5-én született Moszkvában. 1956-ban kezdett el írni, de művei 1986-ig nem jelenhettek meg a Szovjetunióban. Ennek ellenére az egyik legismertebb orosz költő, külföldön is nagy népszerűségnek örvend.

Verseit addig külföldi orosz kiadványokban, így a Russzkaja miszl című újságban, a Katalog című almanachban és az A-Ja című folyóiratban publikálta. Prigov számos grafikai alkotás, installáció, performance, vers szerzője, játszott mozifilmben, és foglalkozott zenével is. 1986-ban kényszerkezelésre küldték a hatóságok, ám a nagy nemzetközi tiltakozás hatására kiengedték.

 

 

Dmitrij Alekszandrovics Prigov:

 

 

 

Mikor még Moszkva farkasként csatangolt
A Moszkva-menti erdők sűrűjében...
Mert csak aztán tért észre ő - hoppá - csak aztán
Jámborult meg s lett príma főváros belőle
Aztán szült gyermeket egész rakással
Újfajta rajt, hófehérfogút - a moszkvait! -
Rajok közt egyetlent, mely égbe láthat
Hol láthatatlan résből láng lobog föl
Meg-megvonaglik s szétfut hirtelen
Nő, tornyosul és szétterjedve elhal
Az égbe rántva föl magához mindet -
Áll Moszkva, áll - és moszkvai sehol

 

* * *

 

S ez Moszkva itt, tűnt életem korából -
Lenin-mauzóleum, Lenin-sugárút
És persze Kreml, Vnukovó, Kis Színház s a Bolsoj
S egy Rendőr is, posztján ki áll szoborként
Tavasszal ám virágban áll itt minden
A parkban alma, meggy, akác és orgona
Georgina meg mályva, jácint
S a fű, a rét, a pázsit, erdők és helyek
S az ég felülről - alulról a föld meg
S a messzeségben - sárgák, négerek
A jogfosztott világ van szívközel
S körben Moszkva nő, lélegzik, terjed
Varsóig ér, Prágáig, Párizsig
És nő tovább, egész New Yorkig ér már
És mindenütt, amerre szem csak ellát
Mindenütt Moszkva, s Moszkva népe van
Hol nincsen ő - ó, puszta űr csupán az