Elhunyt Domokos Géza

Irodalom

Domokos Géza Brassóban született 1928-ban. Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában kezdte elemi iskoláit, a középiskolát Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban végezte; egy évig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filológus hallgatója volt, innen Moszkvába került, 1954-ig a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben Pausztovszkij tanítványa.

Előbb az Előre riportere, 1956-tól a Pionírnak, 1957 és 1961 között az Ifjúmunkásnak, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztője, 1968-69-ben az Előre főszerkesztő-helyettese, 1969-től a Kriterion Könyvkiadó alapító-igazgatója. Közben az ifjúsági mozgalomban, az országos művelődési élet fórumain töltött be felelős funkciókat.

Ő volt az RMDSZ egyik alapítója és első elnöke, 1992-ig RMDSZ-képviselő a román parlamentben. Nyugdíjas éveit Sepsiszentgyörgyön, Papolcon töltötte. Kiemelkedő szerepet játszott a szervezet országos és helyi intézményeinek kiépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ külföldi megismertetésében.

Halálával megszakadt önéletrajzi köteteinek (Esély) sorozata. Főbb művei: A legszebb üzenet, útirajz (1953), A negyedik emlék. Följegyzések Békásról (1961), Esély I-III (1996-1998), Éveim, útjaim, arcaim (2002), Igevár (2002), Apályban (2004).

Kitüntetései: Kisebbségért Díj (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998).

Az RMDSZ saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

 
 
(Forrás:maszol online, 3szek.ro)