Elhunyt pénteken Domokos Mátyás Széchenyi-, József Attila- és Magyar Örökség-díjas kritikus, író - tájékoztatta a Magyar Írószövetség az MTI-t. Domokos Mátyás először a szegedi egyetem német-filozófia szakos hallgatója volt, majd felsőfokú tanulmányait a budapesti Eötvös-kollégium tagjaként folytatta 1948-ban, ahonnan egy évvel később kizárták. 1950-ben magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett.
1953-tól a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője, majd 1967-től főszerkesztője lett. 1989-től a Holmi című folyóirat társszerkesztőjeként, 1991-től a Századvég, majd az Osiris Kiadó irodalmi vezetőjeként dolgozott. Fő kutatási területeként jegyzik a XX. századi magyar irodalmat. Gondozta Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Illyés Gyula műveit. Nevéhez fűződnek az Illyés Gyuláról, Weöres Sándorról, Karinthy Ferencről és Márai Sándorról készített portréfilmek.
A Népszabadság megemlékezése:
?A nagyok egyike volt. A nagy keserűek egyike. Azt mondta egyszer: az élet mindig ígérvénnyel indul, és szüntelenül arra törekszik, hogy betöltse ezt az ígérvényt, legigazibb önmagát. De hát éppen ez az, ami lehetetlen. - Nekem is annak bizonyult - tette hozzá némi hallgatás után.
Az irodalom nyitotta rá a világra, és soha nem is gondolta, hogy lehetne valami más, fontosabb elfoglaltsága az irodalomnál. Ez adott a létének értelmet: az irodalom tanulmányozása, megértése, beleszövése mások életébe. Mindannak megírása, amiben az irodalom részeltette: az eksztatikus élményeké és a katartikus felismeréseké. Csak hát egész életében attól a szabadságtól volt megfosztva, ami nélkül az irodalomról való beszéd elképzelhetetlen.
Senki és semmi sem kényszeríthette, hogy mellébeszéljen, hogy hazudjon arról, ami kezdettől vezette. Ezért, hogy csak a hetvenes évek végén kezdte esszéit, tanulmányait közreadni. S amikor, ahogy ő fogalmazott: "a rendszerváltás kísérlete" megtörtént, már túl volt a hatvanon. Torkáig ért a hiábavalóság érzése. Amit a maga idejében nem írhatott meg vagy nem mondhatott el, azt utólag már hiába is akarta volna. Mindennek megvan a maga ideje. És hát mit kezdhet az ember a visszanyelt igazságokkal?
Keserűen nézte az újabb irodalmat is. Még most, a könyvhéten is arról beszélt, mennyien vannak, akikből hiányzik a belső tájékozódás biztonsága, az az erős meggyőződés, hogy a világot mindenáron ki kell fejezni, "még akkor is, ha nem jár érte busás honorárium, állami kitüntetés, díjazás, vastaps". Alibi irodalom ez - mondta, és legyintett.
De hát a nagyság, ha igazi, megcsinálja magát. Bármi áron. És ő az igazi nagyok egyike volt. (Varga Lajos Márton)?
