(MTI) Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n. Egy ideig tanított, majd a Szabad Ifjúság című lap munkatársa, 1956-tól Lukács Györgynél volt aspiránturán. 1952-ben József Attila-díjat kapott. 1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.
1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, 1982-től szabadfoglalkozású író. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett. Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, "örök ellenzéki", szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.
Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át. 1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, az idén lett Kossuth-díjas.
Részletes bibliográfia, életrajz ITT.
Az ötlábú bárány c. könyve INNEN letölthető.
Meghalt Eörsi István író - ÖSSZEFOGLALÓ
(MTI) - Meghalt Eörsi István, a súlyos beteg Kossuth-díjas írót 74 éves korában: csütörtök hajnalban érte a halál.
Az író fia, Eörsi László az MTI-nek elmondta: édesapja, aki egy évig élt együtt a súlyos betegséggel, leukémiában halt meg.
Eörsi István személyével egy tiszta, őszinte embert veszítettünk el - mondta az MTI-nek Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke.
"Kiváló ember volt és egyúttal egy nehéz ember, aki mindig kimondta a véleményét, teljesen függetlenül attól, hogy az aztán akár rá nézve is milyen következményekkel jár" - tette hozzá.
Az SZDSZ saját halottjának tekinti Eörsi Istvánt, - aki korábban a párt tagja volt - temetéséről később intézkednek.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményben méltatta Eörsi István írói munkásságát és politikai szerepét. "Magyarország ma szegényebb lett. Meghalt Eörsi István, aki kemény kritikusa volt mindenféle hatalomnak, elszánt ellenfele mindenféle igazságtalanságnak, és őszinte híve, igaz védelmezője a demokráciának".
Bozóki András kulturális miniszter azt írta: Eörsi István nagy művész, nagy egyéniség módjára volt szabálytalan ember. Ezért látott meg olyasmit, amit más nem. Mint megemlékezésében hangsúlyozta, Eörsi István "független tudott maradni azok között, akik függtek - egymástól, a körülményektől, saját előítéleteiktől. A külső megfigyelő tartásával élt. És ezzel a tartással halt meg".
Az MSZP közleménye szerint az ország egyszerre veszített el egy kiváló, Kossuth- és József Attila-díjas írót, művészembert és a magyar politikai élet egyik legkiemelkedőbb alakját.
Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. 1953-ban szerzett magyartanári diplomát az ELTE-n. Egy ideig tanított, majd a Szabad Ifjúság című lap munkatársa, 1956-tól Lukács Györgynél volt aspiránturán. 1952-ben József Attila-díjat kapott.
1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett.
Az SZDSZ az író nekrológjában azt írta, hogy Eörsi István a '70-es, '80-as években a politikai és szociális jellegű civil engedetlenségi mozgalmak egyik fő szervezője, majd a demokratikus ellenzék alapítója, így vált alapítójává az abból kinövő SZDSZ-nek is.
Eörsi Istvánnak több mint 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Esszé tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, s ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
