(MTI/kultura.hu) Hernádi Gyula 1926. augusztus 23-án született a felvidéki Oroszváron. Az egykori bencés diák 1955-ben költőként kezdte pályáját, de ismertté leginkább novelláskötetével (Deszkakolostor) és regényével (Péntek lépcsőin) vált. Az 1960-as évektől állandó alkotótársa Jancsó Miklósnak, filmjei forgatókönyvírója volt ? a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten c. filmben pedig szerepelt is. Többek között a Sirokkó, Az erőd, a Kiáltás és kiáltás, a Lélekvándorlás, az Egri csillagok háborúja, a Szörnyek évadja című művek származnak tollából. 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének alapítója és elnöke, ugyanebben az évben szintén alapítója a Boldogság Pártnak.
Részletes bibliográfia ITT
Bozóki András kulturális miniszter búcsúztatója
Búcsú Hernádi Gyulától
Azt mondta, az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog.
Ezek szerint ő tudta. 79 éven át mosolygott rá szélesen, vállrántva az életre.
A valóságot a humoron szűrte át. Az irónián, az olykor kíméletlen őszinteségen, az illúziók és tabuk nélküli szókimondáson. Egy maga teremtette jelképes világon. Egy Hernádi-szűrőn.
Nagy író volt, nagy költő, és szerencsére egész életében egy nagy gyerek. Mesélte, kiskorában az udvarukban felépített kisvasúton utazott körbe-körbe, aztán később felnőttként is imádott vonatozni, Miskolcról Lillafüredre.
Jancsóról, fél életén át hozzánőtt ?ikertestvéréről? azt nyilatkozta: ?Negyven éve együtt gondolkodunk, beszélgetünk, minden ebből születik. Mit kellene még ezen kívül csinálni??
Együtt szegénylegényeket teremtettek, csendőröket és szerencsétlen lányokat, géppisztolyosokat, öltönyösöket, katonákat, végül Kapát és Pepét. Kifigurázták a halált is, megbeszélték egymással és mindannyiunkkal, hogy a világ elviselhetetlen, de azért jól van így.
Kossuth-díjas volt, József Attila-díjas. Mindenki ismerte.
Egyszer azt mondta egy írótársáról: ?Örök érvénnyel mond nemet a sátánra és igent istenre?. Azt hiszem, valahogy ő is így volt vele. Életigenlése örökérvényű.
Búcsúzunk Tőled, Hernádi Gyula.
Jancsó Miklós: "Testvéri barátság volt köztünk"
Jancsó Miklós filmrendező a veszteséget érzékeltetve Hernádi Gyula kettejükről szóló szavait idézte: "mindig azt mondta, hogy ikrek vagyunk, mégpedig egypetéjű ikrek".
"Testvéri barátság volt köztünk" 1958-59 óta - mondta az MTI-nek. Nemeskürty István ismertette össze őket, az irodalomtörténész volt Hernádi Gyula első két könyvének lektora.
Mint felidézte, Hernádi Gyula egészen különös jelenség volt a magyar irodalomban, amikor feltűnt az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején. Eleinte munkásírónak tűnt, hiszen egy hajógyárban a vezérigazgató tolmácsa volt (hadifogságban megtanult oroszul) és első novellái hajógyári munkásokról szóltak - tette hozzá Jancsó Miklós.
"Egész életében gúnyolódott a halálon"; ironikus, szatirikus volt, mindig provokált - mondta.
Hangsúlyozta, hogy mindig kollektív munkát végeztek a számos filmje forgatókönyvírójaként feltüntetett Hernádi Gyulával. Harminc játékfilmje közül alig volt olyan, amelyben alkotótársa nem vett részt.
"Mi a kamerával írtuk a forgatókönyvet, ceruzának használtuk a kamerát" - mondta, hozzátéve: ez azt jelentette, hogy azokban a periódusokban éjjel-nappal együtt voltak.
Első közös munkájuk az Oldás és kötés című film volt 1963-ban, majd az Így jöttem, a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák következett.
Utolsó közös filmtervüket még le sem forgatták. Az "Ede megevé ebédem, avagy a kísértetcsapda" az író novellája alapján készülne, de Hernádi Gyula az előkészítésben betegsége miatt már nem vett részt - mondta Jancsó Miklós.
