(mti) Lázár Ervin 1936-ban született Budapesten, de szülőföldjének a Tolna megyei Alsórácegrespusztát tekintette, ahol családjuk 1938 és 1951 között lakott. Édesapja ott volt intéző, majd a II. világháború után különböző állami gazdaságokban dolgozott, s főagronómusként ment nyugdíjba. A pusztai kisközösség szeretete, összetartó ereje, meséi későbbi írásainak inspiráló élményei lettek. Olvasni még az iskola elkezdése előtt megtanult, s attól kezdve az irodalom, a könyvek szeretete meghatározó volt számára.
1946-1948-ban a fehérvári ciszterci gimnáziumban tanult, annak államosítása után a felsőrácegresi iskolába került, majd Sárszentlőrincen folytatta tanulmányait. 1950-ben a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult tovább. 1954-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán volt újságíró szakos hallgató, közben megkezdte újságírói pályafutását, s 1961-ben az ELTE magyar szakán végzett.
Első novelláit 1958-ban a Jelenkor közölte. 1958-tól Pécsett a Dunántúli Napló, az Esti Pécsi Napló, a Jelenkor munkatársa. 1965 és 1971 között az Élet és Irodalom szerkesztője volt, 1971 óta szabadfoglalkozású író. 1989-től az Új Idők szerkesztőbizottságának tagja volt. 1989-1990-ben a Magyar Fórum főmunkatársa, majd dolgozott a Magyar Naplónál, a Pesti Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is, 1992-96 között a Hitel szerkesztője volt.
Jellegzetes műfaja a mesenovella. Sajátos hangú, nyelvi játékkal, humorral és szeretettel teli meséi a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt népszerűek lettek. Filmszerű stílusa miatt írásaiból számos rádiós, színpadi és filmes feldolgozás készült.
1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A hétfejű tündér, melyből színpadi adaptáció készült. Pályája kezdetétől ír felnőtteknek szóló elbeszéléseket is, egyetlen regénye, a groteszk hangvételű, A fehér tigris 1971-ben jelent meg.
A Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomát kapott. Az 1981-ben megjelent Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét filmre vitték. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) megkapta az Év Könyve jutalmat - később a Bab Berci kalandjai (1989) valamint a Csillagmajor (1996) nyerte el ugyanezt.
A Magyar Rádió Elnöksége első díjban részesítette a Rádiószínház 1986. évi kishangjáték-pályázatára benyújtott Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátékáért. Hangjátékai A Franka Cirkusz összefoglaló cím alatt 1990-ben kötetbe gyűjtve jelentek meg. Közülük A hang címűt Rózsa Pál zenéjével Sándor János operaszínpadra állította. A legkisebb boszorkány című mesejátékáért 1991-ben megkapta az Új Magyar Hangjáték - 1990 pályázat szerzői díját. Az Év Gyermekkönyve kitüntetésre - amelyet az IBBY (Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács) Magyar Bizottsága adományoz - meséit három alkalommal találták érdemesnek: az 1989-es év díjazottja a Bab Berci kalandjai lett; az 1990-esé a Lovak, kutyák, madarak; az 1993-asé pedig A manógyár.
A bábjáték műfajához is vonzódott, ezt mutatja, hogy 1992 és 1993 között rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja is volt. A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott, s az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott.
Elbeszélései többféle összeállításban, több kiadásban is olvashatók; a legbővebb válogatást a Hét szeretőm (1994) című kötet tartalmazza. Csillagmajor (1996) cikluscímmel - a szülőföld, a puszta hangulatát idéző - új elbeszéléseivel jelentkezett, majd Kisangyal (1997) összefoglaló cím alatt régebbi és még meg nem jelent novelláiból válogatott.
Lázár Ervint 1974-ben József Attila-díjjal, 1980-ban Művészeti Alap Irodalmi Díjjal, 1981-ben pedig Állami Ifjúsági Díjjal tüntették ki. Déry Tibor-jutalomban 1990-ben részesült, 1992-ben elnyerte a Soros Alapítvány Életműdíját, majd 1995-ben az MSZOSZ-díjat is. 1996-ban kapott Kossuth-díjat, tavaly pedig elnyerte a Prima Primissima-díjat.
