Sütő András 1927-ben született Pusztakamaráson. A nagyenyedi Református Kollégium, majd a kolozsvári Református Gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.
1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol - egészen 1989-ig - helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be.
1965 és 1977 között parlamenti képviselő, 1974-től 1982-ig a Romániai Írószövetség alelnöki posztját töltötte be. 1980-tól kezdve a Ceausescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogromok idején elvesztette egyik szeme világát.
Sütő legismertebb művei: Mezítlábas menyasszony (dráma), Félrejáró Salamon (kisregény), Pompás Gedeon (dráma), Anyám könnyű álmot ígér (regény), Istenek és falovacskák (esszék), Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma), Csillag a máglyán (dráma), Káin és Ábel (dráma), Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé), Szuzai menyegző (dráma), Advent a Hargitán (dráma), Szemet szóért (naplójegyzetek).
Díjai: Állami-díj (1951, 1953, harmadik fokozat), Bethlen-díj (1990), Kossuth-díj (1992), Kisebbségekért-díj (1995), A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996), A Magyarság Hírnevéért-díj (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje - polgári tagozat (2005). (MTI)
Szeghalmi Elemér 2002-ben egy rövid esszében így köszöntötte a 75 éves alkotót az Új Ember c. folyóiratban: ?Az irodalomban, a szellemi közéletben sokkal szervesebb a kapcsolat, s a folyamatosság az egyes korok és kiemelkedő személyiségek között, mint sokan gondolnák. A történelem kereke visszafoghatatlanul forog, ám bizonyos jelenségeket, országos gondokat és problémákat a világ látszólagos előrehaladása és az idő múlása sem old meg, újra felbukkannak egy nemzet életében.
Amikor Sütő Andrást, a magyar kisebbségi sors jelenének egyik kiemelkedő személyiségét köszöntjük, óhatatlanul egyik nagy elődjének életpályája, szellemi küzdelme és izzó magyarságtudata fénylik föl: Tamási Ároné. A XX. század első felének az a kimagasló prózaírója, akiről Sütő egyik esszékötetének elején így nyilatkozik: még emlékezem arra az örömre, amikor Tamási Áront megismertem.
Tamási az elvesztett első világháború után, a Trianonnal tönkresilányított ország válságos időszakában ragad tollat, és próbál segíteni a magyarság sorsán; Sütő ugyancsak egy másik trauma: a kommunizmus közép-kelet-európai uralmának, majd bukásának idején áll az erdélyi magyar irodalom fókuszába. [?] Jól látható, hogy az irodalom köntösében Tamási és Sütő András esetében is egy identitást, nyelvet és szellemiséget híven megőrző nemes szándék rejlik. Ezúttal nem irodalmi elemzésre vállalkoztunk, mégis szólnunk kell Sütő néhány kiemelkedő művéről.
Elsőnek az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszékötetét említjük, mely az anyanyelv védelmének egyik meghatározó alkotása a hazai irodalomban. Sütő, mint korábban Kuncz Aladár,Kós Károly, Reményik Sándor, Nyírő József és Tamási Áron- jól látja, hogy ha a nemzedékek nem küzdenek tovább a magyar nyelv és szellem ápolásáért s megőrzéséért, nem sok esélyünk van a fennmaradásra.
A másik jóval későbbi, de rendkívüli jelentőségű alkotása a forrásban lévő Kelet-Európa korszakváltásának hajnalán lát napvilágot, az Advent a Hargitán című színműve. Ennek az ugyancsak Tamásira emlékeztető, helyenként szürrealista, másutt lírai álomvilágot sugárzó műnek a bemutatója egyúttal politikai áttörés is a hazai szellemi és közéletben. A bemutató körüli bonyodalmak, a legmagasabb politikai körök ellenkezése sem tudták megakadályozni a mű színrevitelét és óriási sikerét a magyar társadalom körében. Korunk egyik legnagyobb és magyar lelkületű színművésze, Sinkovits Imre vezetésével az akkor még szilárdan elkötelezett Nemzeti Színház művészei páratlan élményt nyújtó előadással ajándékoztak meg bennünket.? (A teljes cikk ITT.)
Részletes biográfia a KIA-n
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleménye Sütő András halála alkalmából
A táltos lovak bennünk vannak ? írta Sütő András egyik önéletrajzi kisprózájában. Ezt a belső hitet erősítette az erdélyi magyarságban valamennyi alkotásával és személyes élete példájával is hosszú évtizedeken át. Akkor is, amikor a nyolcvanas években szülőföldjén nem jelenhettek meg a művei és ő kénytelen volt nemzetközi fórumokon tiltakozni a kisebbségben élő magyarság méltatlan sorsa miatt. S akkor is, amikor egészségét áldozta magyarságáért.
Az együvé tartozás és a megmaradás írója volt. Az egyszerűségében is felmérhetetlenül gazdag anyanyelvünket gyarapította műveinek tisztán csengő elbeszéléseiben, drámai párbeszédeiben és azzal is, hogy olvasóit megerősítette elkötelezettségükben: minden család, minden kis közösség felelős ennek a nyelvnek a fennmaradásáért.
Sütő András elkötelezett demokrata volt, aki azt vallotta, hogy csak a józan, racionális és a valamennyi demokrata erővel együttműködő politika jelentheti a jövőt az erdélyi magyarság számára.
Sütő Andrást az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.
