"Versünk ha vers egy tigris bajuszát cibálja / Másképp írni nem érdemes" - olvasható Orbán Ottó talán egyik utolsó versének részlete a költő, műfordító, esszéista emlékére március 27-én, egykori lakóháza falán elhelyezett emléktáblán. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával állított mementó Budapesten, a Bécsi út 88-90. szám alatt látható, kézzelfoghatóan demonstrálva a XX. századi magyar költészet és irodalmi élet egyik legmeghatározóbb alakjának kivételes jelentőségét.
A szombat délutáni emléktábla-avatáson Lator László költő, műfordító méltatta egykori kollégáját: szerinte Orbán Ottó a nehéz próbatételek közt is ösztönösen tudta, hogy "a kimondott szó görcsoldó gyógyszer is", műveiben egyszerre volt jelen a halálos komolyság és a vad humor. A "minden pillanatban független szellem" írásait a költőtárs tudósításoknak nevezte, amelyeknek minden híre igaz. Lelki ereje, hivatástudata arra is képessé tette, hogy "föltaszigálja az égre a Napot", hogy a betegség megpróbáltatásai közepette is erős, küzdő szellem tudjon maradni. A tábla leleplezését követően a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) képviseletében Radics Péter, míg a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről Wernitzer Júlia főigazgató-helyettes helyezett el koszorút az emléken, de mások mellett a Magyar Írószövetség elnöke, Vasy Géza is lerótta tiszteletét. A megemlékezésen Fekete Ernő színművész olvasta fel Orbán Ottó Lakik a házunkban egy költő és Epilógus című verseit.
