|
Az éberen alvó öreg halász |
Ernest Hemingway Íróember ritkán választ példaképet, mert minek. Ha mégis, mert bajban van, akkor nagyon távolit, akiért a kilométerek miatt nyugodtan rajonghat, másolhat, utánozhat. Nem derül ki, a példakép számára semmiképpen. Ez lehetett az elméleti eredő, amely szerint Hemingway jó lesz. A realista stílus egy ilyen. Adja magát. Pörgő élőbeszéddel, a részletek pontos rajzával operál, a könnyen azonosítható típusfigurák miatt nincs gond vele, az olvasó - kis empátiával - a regényben él. A technika egyszerűnek tűnik, de éppen ez benne a nehéz. És éppen emiatt szerethető. Az amerikai - pontosabban az angol nyelvű észak-amerikai - irodalom nehezen jutott át a szűrőkön, hogy miért, kár szót vesztegetni rá. Az olvasó Jack Londonnal kezdett, az Én Könyvtáram sorozatban a hatvanas években egyre másra jelentek meg regényei. Az Éneklő kutya, később A beszélő kutya. Persze ezek inkább ifjúsági regénynek tekinthetők (a kutya kalandozik a mufurc tengerésszel, a bolond cirkuszban, a rasszista délen.), Hemingway egyenes ágon következett. A szakírók szerint Hemingway - és a többiek az "elveszett nemzedék"-ből - London kalpagja alól rajzottam elő. Legyen így. Az, hogy összecimborált Fidellel, okozott némi lelki defekciót, de mert Fidel is messzi, Kuba is messzi, nem okozott kiheverhetetlen csalódást, bár az nem volt a maga teljes terjedelmében egyértelmű, ha Francóval cimborál, aligha olvashattuk volna ekkora mennyiségben, Nobel díj ide, Nobel díj oda. Amerika csak az első háború után, a megváltozott világban kezd el olvasni. Nagyiparilag. A nők a háború alatt a gyárakban robotolnak, és rájönnek, a munka nem is olyan rossz, illetőleg nem olyan borzasztó kiszabadulni a szaros pelenka és a fazekak mellől, nem óhajtanak visszamasírozni a kizárólagos háziasszonyszerepbe. Így aztán elveszik a munkahelyet helyet a férfiak elől. A férfiak, szegények, nem tehetnek mást, minthogy vagy szeszt csempésznek, vagy isszák a csempészett szeszt, vagy olvasgatnak az árnyékban. Ez is az örök tételt bizonyítja, amely szerint egyedül a nők képesek változtatni az elfuserált világ berendezkedésén. Amerika csodaország. És olvasnivaló van. Főleg a háborúból hazatért sokat megélt fiatal generáció ontja a jobbnál jobb regényírókat és novellistákat. Tekintettel az amerikai kiadók tömegtermelésére, a sikeres írók elképesztően sokat keresnek. Szemben a magyar íróval, aki ha nem kokettál politikai notabilitásokkal, éppen összekoldulja a megélhetésre valót. Így talán érthető a másik szempont, miért példakép Hemingway. Ő az egyik legsikeresebb, legolvasottabb, leggazdagabb és legnagyobb hatású novellista és regényíró. Nemcsak világutazó, nemcsak birtokokat vásárol, de tengeri hajót is vesz, és mindent, amire kedve támad. Előfordult, hogy vagyonából kisebb forradalmi hadsereget állít ki. De hát miért? Miért ennyire jó a pasi? Egyik titka - feltétlenül - a kaland kaland hátán. Az egyik kalandnak még vége sincs, a szöveg máris belecsúszik a másikba. Ráadásul társadalomábrázolása hiteles, ismerős (köznapi, közismert, mindenki szomszédai) fazonok mozognak, rohannak, tekernek egymás után, akik amellett, hogy ismerősök, meghökkentik az olvasót. Fordulatok, izgalmak, cselekményesség. Mondjuk az se okos kihagyni, hogy H. élete háromszor annyira izgalmas, mint irodalmi művei. (Lehet, mégsem annyira jó író? Csak a kalandorok közt ennyire kiemelkedő? Hehe.) Orvosgyerek. Ahhoz képest, amiféle orvosgyerekeket ismerünk, akik egyetlen célja, hogy beletenyereljenek a papa pacientúrájába, ez se semmi, ahogy mondani szokás. Az apa, amellett, hogy divatos orvos, gazdag ember, őrült szenvedélyes vadász, halász, madarász. Hemingway tőle örökli a veszélyek kedvelését. 17 éves korában lezárja az iskolás korszakot, elege van. Lelép otthonról, újságírónak áll. Szülei megharagudnak, de a költségeit, amíg igényli, fedezik. Bár a megbocsátásra addig kell várnia, amikor a sokszor kitüntetett katona népszerű író. A háború végén már élete húszas éveinél tart. 1926-ban, 28 évesen első novelláskötete akkora sikere arat, hogy soha többé nem kér pénzt hazulról. A könyv címe ez volt: "Férfiak nők nélkül". A cselekmények nagyon különbözőek, de valamennyi a hajszolt és hajszoló szerelemvágyról beszél. Ami Hemingwayre jellegzetessége is. Egész életében, viszonylag idős koráig hajszolja a nőket. Negyven fölött versenyszerűen hordja ágyába a híres színésznőket. Nősülése előtt közti menyasszonyával, hűséget ne várjon tőle. Megegyeznek. Jó házasságban él. Az asszony rendszerint azt is tudja, mikor kivel-kikkel osztozik a mester energiáján. A szeretők cserélődnek, a feleség mindvégig marad. |
Kalandvágya hajszolja: bárhová, ahol háború van, hajlandó elmenni haditudósítónak. Kínában a nagy polgárháború idején a köztársaságpártiak mellett baktat csatáról csatára. Többnyire az "igazságos" oldalt képviseli, amennyire van igazsága egy-egy háborúnak. A spanyol polgárháborúban önként megy. Rövid időn belül önkéntes tudósítóból a köztársaság önkéntes katonája Francó ellen. Háborús riportjai már novellái előtt világhíresek. Élete adja legsikeresebb regénytémáit. Korai háborúról írja első híres regényét, a Búcsú a fegyverektől-t. A regényből és a gyors egymásutánban megjelenő novellákból kiderül írásművészete magva, hogy rendkívül tömören ír. Rövid mondatok, fölös szavak elkerülése, mozgalmas cselekmény. Az írástechnika miatt az amerikai bulvárolvasó népeket nem terheli Hemmingway. Egy tizenkét íves regény is félbehagyható, gyors, az ember úgy érzi, novellákat olvas. Ezzel szembe az ötflekkes novella annyira gazdag és tömény, hogy visszagondolva regénynek látszik. Hemingway minden témának tekint. Mindent meg is ír, de nem rendszeres munkás, azaz nem az írás rabszolgája. Egy-egy háborús kaland miatt évekig nem gyárt szépirodalmat. Vadászkirándulás, szerelmes utazás úgy telik el, hogy egy betűt nem ír le. Máskor két nap, két éjszaka se fekszik le, nyomja az aktuális történetet. Az ital mindig kézügyben. Hemingway a kevés író egyike, aki a kezdetektől alkohollal stimulál. Hemingway mindig politikai életet él, de soha semmiféle pártnak nem tagja. Nézi a szocializmust, Kubában láthatja is, de nem szocialista. Író, aki nem hülye. Látja, mi zajlik a mélyben. 1940 óta Kubában él, a karibi kommunisták hatalomra kerülése után is maradt, sőt személyes jó viszonyt is ápolt Fidellel, a kubai forradalom vezetőjével. A birtokán a fegyverszobában, gyakori tartózkodási helyén végzi be az írói pályát 63 évesen. Az előzményekről annyit tudhatunk, hogy orvosnál járt, megnézette a máját, mert rendetlenkedett, ami nem csoda. Hazamenve öreg feleségének annyit se mondott, fapapucs, bement a fegyvertárba, agyonlőtte magát. Halála óta tovább olvassák. Hemingway egy olvasható író. Észak-Amerikában is, Európában is. Meglehet, a huszadik század egyik legnagyobb regényírója, és talán ő a legnagyobb novellistája. Ha kevesebb fehér kubai rumot iszik, ha kevesebb goromba spanyol bort, ha kevesebb a szeretője, ha jobban vigyáz magára, ha betartja orvosai óvó tanácsait, és persze, ha nem lövi magát szájba kedvenc vadászpuskájával, ma volna 105 éves. De az nem Hemingway volna. |
