Értelmezési földrengés Ady Endre körül

Irodalom

Az utóbbi években nem tolongtak az egyetemi előadásokon akkor, ha Ady Endre költészetéről tartottak előadást. Pedig a hetvenes években még "a csilláron is lógtak" a teremben. Vajon miért alakult így? Azért, mert a mai értelmiség túlságosan lagymatag és irtózik minden állásfoglalástól - ahogy Kenyeres Zoltán tartja, vagy inkább Ady poétikája nem talál érdeklődésre - ahogy inkább Kulcsár Szabó Ernő véli? Nézzünk szét a társadalomban, és kérdezzünk rá az értelmiség felelősségére? Vagy maradjuk az esztétikai tapasztalat "házatáján", s vegyük tudomásul inkább, hogy koronként nemcsak az írásmód, hanem az irodalmi olvasásmód is megváltozik. Hiszen különbség van kultúra és költészet között. Ha valaki a kultúrából akarja levezetni a költészetet, akkor nem tesz különbséget valóság és annak nyelvi formája között. Ember a valóságot, nem tudja megragadni és átlátni, mint Isten. A költészet éppen ezt leplezi le. Éppen ezért nem beszélhetünk baloldali vagy jobboldali költészetről.
 

Viszont, ha egy cím úgy szól, Ady Endre és akinek nem kell - akkor ennek olyan színezete lehet, mintha Ady életműve birtok lenne. Másfelől: Nem oda Buda, nem olyan egyszerű az kérem szépen, hogy csak úgy ukmukfuk, új leosztás alakul, oszt fájront! Az ELTE Bölcsészettudományi Karán május 3-5. között megrendezett háromnapos Ady-konferencia célja is a szerző rekanonizáláésának elindítása volt. Talán nem is annyira pranoid az a vonatkoztatás, hogy ez a rendezvény csak része egy olyan elszánt hosszútávra tervezett reakciónak, amely kétségbe akarja vonni azt az Újraolvasó sorozatnak elkeresztelet konferenciasorozatot, amelyet Kulcsár Szabó Ernő és Kabdebó Lóránt kezedeményezetek még a kilencvenes évek első felében, nem utolsó sorban avégett, hogy átalakítsák a hazai irodalomtörténet-írás periodizációfelfogását és terminológiáját. A mostani konferencia gyaníthatóan erre a korábbi konferenciasorozatra szervezett ellenkonferencia-sorozat része. Ady költészetének értelmezése vélhetően csak az egyik "meccs" a tudományos mérközések sorában, amelyek mindegyik egyetlen mondat kimondásának az irányába tart: Hátrébb az agarakkal! A felhorgadó rekanonizációs kísérlet ezzel függ össze.

 

Egyébként furcsa, hogy Adyról szinte azonnal Kosztolányira asszociálnak sokan, és nem azért, hogy utóbbit a magasba emeljék az előbi rovásra. Inkább esztétikai vonatkozásban jelentkeznek meglepetések. Kultusszal övezett költeményeket értelmeznek újra, innen is, onnan is. Most már nemcsak Az eltévedt lovas, de a Hajnali részgség című költeményt is a giccs veszélye fenyegeti. Ady szimbolizmusa sok tekintetben homlokegyenest ellentéte a világirodalomban elfogadott irányzatnak - lásd Mallarmé verseit, minderre Szegedy-Maszák Mihály hívta fel színvonalas és stílusos hozzászólásában a figyelmet. Nemcsak Ady váteszségéről derülhet ki, hogy kezdetben egy kiszámított "gerilla marketing" eredménye volt, de Kosztolányi játékossága is inkább csak "instrumentális" póz. Mert a költészet játéka olyan, amilyet az elemegyógyintézetben kezelnek. Ez nem olyan, mint a csocsó. Inkább Dosztojevszkij Játékosáról szól, mint Kosztolányi verséről. Mert az igazi a szubjektum nem az ember, hanem maga játék. Egyébként a mai irodalomtörténetben most már tendenciaként figyelhető meg az "utolsó előtti pillanat" reflektorfénybe állítása. József Attilánál is a kései versek előtti művek ma a legérdekesebbek, Adynál is a Halottak élén előttiek, az 1912-14 között íródtak. Persze ebben annak is része van, hogy az "átkosban" épp azeket a líratörténeti időszakokat érte a legnagyobb vitatkozási hév, és a diszkusszió nem jutott nyugvópontra igazán - akkor.
Mindenesetre mindenki nagyon hálás lehetett Tverdota Györgynek, aki az egyetem Modern magyar irodalomtörténet tanszékének részéről óriási szervezőmunkát fejtett ki, és valóban grandiózus és figyelmet magával ragadó három napot adott a szellemi izgalmakra éheseknek. Az Én nem vagyok modern részben ismert nevek szerepeltek, mint Veres András, Eiseman György, Fráter Zoltán, Angyalosi Gergely, Gintli Tibor, Bíró Béla és Tverdota György (ő egy kifejezetten érdekes és ínyenc területével foglakozott az Ady-életműnek, a költő kurucköltészetre stilizált saját vereseivel, s a tudós itt mintegy visszafelé is kétségbe von, hiszen Király Istvánnak a hetvenes évek "abszolult" Ady-kutatójának megállapítását bírálta felül, modván, ezekben a versekben nincs nyoma a sokat emelegett mégis-morálnak, sokkal inkáb a radikalitás szerepétől való rezignált búcsúnak.) De semmiképpen nem szabad kifelejteni Földes Györgyi, Buda Attila, Kappanyos András, Bárdos László, Kosztolánczy Tibor, Nemeskéri Erika és Valastyán Tamás nevét sem. Az Ady és Endre és akinek nem kell Petőfi Iroadlomtörténeti Múzeumban rendezett kerekasztal-beszélgetése Tarján Tamás moderálásával a szellemi pezsgéssel teli szalonlégkört sem nélkülözte. A harmadik napon pedig színvonalas dolgozatokat ismerhetett meg a közönség az egyetemi és a posztgraduális képzésen résztvevő hallgatóktól. A konferencia támogatásáért a Lukács György Alapítványt és az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatát illeti hálaköszönet.