Esszéstrófák a fehér égről

Irodalom

A 2005-ben megjelent Vigasztalások könyve és a 2007-es Lehetőségek könyve hagyományát továbbörökítve szól az olvasóhoz Kornis Mihály legújabb, Feliratok a fehér égen című válogatáskötete. A korábbi művekből szemezgető, válogatott írások mellett a szerző előadásaiból és blogszövegeiből is ízelítőt kapunk, ciklusain keresztül így válik a kötet az írói életmű fontos és reprezentatív lenyomatává. A szerző könyvének az Írók boltjában megrendezett bemutatóján többek közt írói elégedetlenségéről, a folyamatos csiszolgatásról is beszélt: "Amíg élek, addig dolgozni fogok a befejezettnek ítélt műveimen". A Napkönyv második kiadásában például mindenfajta kiemelést, kurziválást eltüntetett - hiszen számára semmi sem fontosabb annál, mint hogy az olvasó végigolvassa a könyvét -, mert úgy gondolta, hogy ez csak nehezíti az értelmezést, megakasztja az olvasást. Ehhez a meggyőződéséhez olyannyira hű maradt, hogy a könnyebb olvashatóság érdekében legújabb kötetében rövid strófákra osztotta írásait (egy strófa elolvasása már eleget tesz az ajánlott napi adag követelményének), sőt, mivel nagy vágya, hogy az egyszerű ember is elolvassa, még az idegen szavaktól is igyekszik tartózkodni. És ha ez még nem lenne elég, a vállalkozó szellemű szerző egészen odáig megy az olvasó kiszolgálásában, hogy minden idézetet - legyen az nagyon ismert, vagy közszájon forgó - lábjegyzetelt. Kornis nem titkolt célja, hogy "a kutyák martalékává vált" tudás ilyen módon minél többek számára elérhető legyen.

 
Mészáros Sándor, a könyvet megjelentető Kalligram kiadó főszerkesztője a szerző Nemzedékemhez című írásának egyik mondatát idézte, amely a nyolcvanas években megdöbbentette: "Ma mindenki tud írni, aki ráér!". Szerinte most egészen máshogy, más előjellel szólal meg az őt korábban irritáló mondat. A főszerkesztő Füst Milán értekező prózájának retorikájához hasonlította Kornis Mihály írásmódját, amely a didaktikus okítás helyett inkább kérdez, nyughatatlan stílusával, erőteljes személyes jelenlétével - az olvasót, a másikat legtöbbször közvetlenül, második személyben szólítja meg - az olvasó állandó bekapcsolását igényli és hozza létre. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója elmondta: ezek a művek túl fogják élni ezt a nemzedéket, mert megvan bennük az a különleges mag, amit a zenészek is keresnek a művészetben. A kötet, amelynek egyik érdekessége az olykor ostorozó, kritikus hangnem, illetve a néha felsejlő politikusság, a Kornis Mihályt ismerők és szeretők mellett az új olvasóknak is élvezetes olvasmányt jelent majd.