A darabot a szerző jelenlétében tavaly májusban mutatta be a Tallinni Magyar Intézet az Észt Drámaszínház stúdiószínpadán, felolvasó színházi feldolgozásban. A nagy közönségsikert aratott művet Tóth Viktória, a magyar lektor irányításával a Tartui Egyetem hungarológus hallgatói fordították.
 |
| Háy János |
Háy János drámájának a helyszíne egy meg nem nevezett falu valahol Vác és Szob között. Kulisszáit, hőseit tekintve, hangulatában és filozófiájában roppant egységes világba csöppenünk. A megalázottak és megszomorítottak közegébe, akik nem rendszerváltásra, hanem megváltásra várnak.
A Gézagyerek nem gyűlöl, nem vádol, hanem feltétel nélkül szeret és hisz. Megbízik bárkiben. Őszinte, nyílt tekintetében mégis ott lapul a vád, mert tiszta, kék szeme hű tükre minden gyarlóságunknak, rigolyánknak, de a bennünk lakó Istennek is. Úgy néz mindent és mindenkit, mint egy okos kisfiú, s ha valóban gyermek lenne, valószínűleg csak legyintene rá a falu népe. De mit kezdjenek a gyerekemberrel? Egy szellemileg fogyatékos felnőttel?
Háy János drámájában az a különösen izgalmas, hogy mindennek metafizikai dimenziója van: "olykor felfeslik az ég koszlott szövete és mögötte az üresnek hitt helyen bizonytalanul feldereng valami, amit jobb híján Istennek neveznek. De csak léte, hangtalan működése érzékelhető, ám az, hogy mivégre van, továbbra is felfoghatatlan titok marad az ember számára."
