(MTI) - A megindult fa című, június 18-ig látogatható tárlat végigköveti a Bengáliából indult költő hazai fogadtatását, hangsúlyt fektetve a magyar Tagore-kiadásokra és publicisztikákra, a költő 1926-os magyarországi útjára. Emellett bemutatja a Bengáliába látogató magyarokat, az 50-es évekbeli Tagore-képet és Tagore irodalmon túli szerepét.
A bengáli nyelvű Nobel-díjas (1913) szerző nagymúltú értelmiségi családból származott, 1878-tól Angliában tanult, ahol a jog helyett irodalommal és zenével foglalkozott, 1905-től a függetlenségi mozgalom támogatója volt. Költészete szervesen kapcsolódott az évezredes indiai hagyományokhoz, ugyanakkor Kelet és Nyugat kultúrája közeledésének hasznosságát vallotta.
Verseit maga fordította angolra, regényeiben és drámáiban az indiai társadalom problémáival foglalkozott. Hatása az indiai költészetben máig egyedülálló, hazájának himnusza is az ő nevéhez fűződik. Az irodalmi Nobel-díjat 1913-ban ítélték neki, s ő volt az első nem európai író, aki e kitüntetésben részesült. Két évvel később Angliában megkapta a lovagi címet.
A húszas években, 1926-ban néhány hetet Magyarországon töltött - Balatonfüreden gyógykezelték, ahol sétány őrzi emlékét -, és erről versben is megemlékezett.
Egyik első fordítója Babits Mihály, aki a világhírű költőt Szent Ferenchez hasonlítja. Az első magyar nyelvű Tagore-kötetet Ady Endre barátja, az Oscar Wilde-fordító Kelen Ferenc készítette 1914-ben.
Az Országos Széchényi Könyvtár tíz évvel ezelőtt, 1991-ben Daláldozat címmel rendezett Tagore-kiállítást halálának 50. évfordulójára.
