A nyelvjárás-kutatók már a 19. századtól kezdve számon tartották a börzsönyi zsákfalut, mint az egyetlent Magyarországon, amelyben még török kor előtti nyelvjárást beszélnek. A nyelvjárás egy középkori bajor kitelepítésből származik, hasonlóval világszerte is mindössze néhány helyen, így az olaszországi Trento környékén, a csehországi Wischauban vagy a szlovéniai Gottscheeban találkozhatunk.
A nyelvjárás gyűjtése 2009-ben kezdődött, a kutatás befejezését az ?Európai Léptékkel a Tudásért, ELTE? kutatóegyetemi projekt támogatta. Márkus Éva az összegző monográfiát habilitációs dolgozatként nyújtotta be a Bölcsészettudományi Karon. A terepmunka során a kutató olyan 70 és 80 év közöttiekkel beszélgetett, akik már nem adják tovább a nyelvjárást, amely így néhány évtizeden belül eltűnhet. A nyolcvanas években is végeztek vizsgálatokat a faluban, így a mostani adatokkal összehasonlítva nyilvánvalóvá vált, hogy az akkor még lekérdezhető szavak egy része mára kikopott az adatközlők emlékezetéből.
Az archaikus nyelvjárás a mai némettel nem mutat sok egyezőséget, a nyelv változása pedig különleges történelmi fordulatokkal is kapcsolatba hozható. Márkus Éva szerint a nyelvjárás éppen ezért történészeknek is érdekes lehet.
A legyűjtött nyelvi anyag segítségével kerek, lezárt egység állt össze a nagybörzsönyi nyelvjárás hangtanáról, alaktanáról és mondattanáról. Az Európai Unió számára kiemelten fontosak a kisközösségek a lokális kultúrák és a kis nyelvek megőrzése céljából. Márkus Éva a jövőben nemzetiségi iskolák számára oktatási anyagot készítene, illetve szótárt is összeállítana.
