|
Az idő napja
Bekapcsolom a rádiót, ébresszen fel. Politikai műsor. Felhergel. Lehet, hogy életembe először el fogok menni választani. Valami ellen szavazni, vagy valamiért? Mi a jobb? Van-e igazság a Földön? (Nincs) Mégis cinkos aki néha néma?
Gázszerelős délelőtt. Most van fúró, iszonyatosan visít a gép, forrasztják a rézcsövet, büdös, elkészül, csak a fűtőtest nem működik rendesen, nem marad bekapcsolva: ki kell cserélni, tehát holnap folytatás következik. Közben megírom a kiállításajánlót, a végére rájövök, negyven év és ezt a kort is, amelyben élek, ki lehet állítani, alkalmas leszek a nosztalgiázásra, ha még élek. Nosztalgia? Meg kéne nézni a Tarkovszkij filmet újra. Gyertyával átsétálni a leeresztett medence padlóján.
Ebéd apámékkal. Nagy nyugalom. Családias hangulat. Lekisérem apámat a vasútállomásra. Meséli, miféle egyetemista lányokkal utazgatott, szegény apám is olyan, mint egy kollégista. Állandóan utazgat, állandóan tanul valamit. Mindig csinál valamit. Mindig versenyre kel saját magával. Mai bejelentés: klónoztak embert. Őt érdemes lenne, legalábbis ebből a szempontból. Engem nem.
Az állomás mellett egy napos folt tele galambbal. Tisztára, mint a hajléktalanok. Csak gubbasztgatnak, napoznak, félálomban pislongatnak. Fél méterre megyek el mellettük, meg se moccan egyik se. Száz-százötven felfújt tollas patkány, úgy néznek ki. Nagyon fura szerzetek. De rémísztőek így, egy tömegben. Sugárzik belőlük a tehetlenség ereje. Momentán a galambboldogság legfontosabb eleme: a fénybe jutni.
Egy osztálytársammal találkoztam véletlenül, bejelenti, hogy a tavalyi osztálytalálkozón összejött egy osztálytársunkkal. Áldásom rátok. Megdícsér, hogy megemberesedtem, hogy jól áll ez a pár kiló. Le fogom adni. Nem akarok tetszeni a napközis tanárnéniknek, nem akarok jó polgári ábrázattal virítani. Az asztma gyógyszerre fogom az öt kilót. Na jó, állandóan a fenekem ülök, meg írok, de ez nem magyarázat. Saját magam számára nem keresek magyarázatot. Másoknak? Vagy még is magamnak?
Délután jó darabig két lánnyal beszélgetek, nevettetem őket, pajkoskodok, pajkoskodnak, náluk felejtem a mobilom, hogy a fene egye meg. Estére egy barátomat és a barátnőjét várom, kalács sül a kenyérsütőgépben, főzök pudingot, teát. Előtte még megnézem a leveleimet. Egy jött, de ennek is örülni kell. Sőt. Megint a könyv ügye, ami az enyém. Egy rádiós rendező, csütörtökön még azt mondta, hogy jó két hét múlva olvassa csak el a regényt, most vasárnap van, az barátok közt is csak három nap, és megolvasta. Egyre inkább úgy néz ki, lesz hangjáték a regényből, ha nem is az egészből, mint azt Pécsett terveződik a rádióban, de egy 50-55 perces, a rádiós rendező szerint, emgjelől egy szerkesztőt is. Szerintem az ideális egy legalább 3 részes lenne, de ha ez megy, hát csak menjen, járja a maga útját minden és mindenki. Én is olvashatok majd, és még két három színész. Lassan filmforgatókönyvön kell gondolkodni. Az lenne a macarás ügy. Állok elébe?
Megjönnek a barátaim. Ritka hülye este volt. Megkérem majd a fiút, hogy a lányt hagyja otthon máskor. Nem tud előtte viselkedni. Engem ennyire soha nem zavartak a lányok. A kalácsba elfelejtettem egy csipet sót tenni, és nem volt itthon citromhéj, azért elmegy.
Terápiás beszélgetéssé alakulunk. Kár. Antonioninak van egy forgatókönyve, Egy sohasem volt szerelem krónikája.
Bár inkább egy vörös hajú, szemüveges, öregecske amerikai rendező rossz másfélóráját éltem meg. Én még tudok cselekedni: kiraktam őket. Valakit úgy szeretni, hogy kirakom a hideg éjszakába? Cselekedetre ez nem készteti a döntésképtelent. Újsághír: egy fiúcska nem ment haza, elkóborolt éjszaka, mert nem mert hazamenni, játékkártyát vett tankönyv helyett. Egy vaskerítésnél aludt. Ha még pár órát ott marad, megfagy. Hát én ekkora döntésre nem kényszerítettem senkit. 50 méter séta a kocsiig. Ez is valami. Nem sok, de valami. Én maradok a négy fal között. Még az ágyamra zuhanok, itt, Pécs fölött a világ szélén, a napi munkától "meggyötörten" elalszok. Még rakok elemet két órába, vagy három hét óta, ma, vasárnap jutott eszembe elemet vásárolni. Magamnak jelentem: az idő szobámban helyrezökkent.
*
Balogh Robert: Interjú Keserű Ilonával
*
Pál Kata: Bibliamagyarázat (Balogh Robert könyvéről)
*
Fekete J. József: Balogh Robert evangiliuma
*
Felkészülés az erotikusra és obszcénra
*
Könyv itt, könyv ott, Kepes amott...
*
Születésnapi levél Zalán Tibornak
*
Minimális erotika, némi obszcenitás, irodalom foltokban |
