"Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban" - fejtette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, romániai miniszterelnök-helyettes Marosvásárhelyen Sütő András temetésén. A marosvásárhelyi Vártemplomban zajló búcsúztató szertartáson a politikus az 1990-ben szintén Marosvásárhelyen zajló véres etnikai konfliktusra utalva - amelynek következtében az író elvesztette egyik szemét - kijelentette: "jó lenne megvédeni, de nem lehet és nem is kell, mert éppen, hogy fordítva van minden; akkor is ő védett meg minket, ezután is ő véd meg minket".
Markó megfogalmazta azt a kérdést, "melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért".
Markó rámutatott: nem tudja, melyik nemzet ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, kegyetlen önmagához, de ilyen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspök búcsúztató beszédében az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet "elfújt a betegség kavargó szele".
Rámutatott: "ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is". "Annyit karamboloztunk mi, sötét lehulló erdélyi éjszakákban, s a magyar történelem ködös éjszakáiban, de Isten gyertyákat gyújtott. Sütő András is ilyen gyertya volt. És beletette Isten egy drága, áldott gyertyatartóba, egy összekarcolt, százszor bemocskolt gyertyatartóba, amit úgy hívnak, hogy Erdély" - mondta Csiha Kálmán. (MTI)
