(MTI) - Faludy György költőt, műfordítót, írót, a magyar irodalom doyenjét gálaesten köszöntötték 95. születésnapján, csütörtökön este Budapesten, a Nemzeti Színházban.
A csaknem háromórás műsor keretében adták át az ünnepeltnek a dokumentumot arról, hogy teret neveznek el róla, valamint emlékművet avatnak tiszteletére és 1956-ra emlékezve Kanadában, "választott hazájában".
Agnes Pusst, Kanada megbízott nagykövete rámutatott arra, hogy hasonló megbecsülésben eddig csak egyvalaki részesült Kanada részéről: Oscar Peterson világhírű dzsessz-zongorista.
Az iratot Torontó város történeti bizottságának döntéséről Shelley István, a Jeruzsálemi Szent János Ökumenikus Máltai Lovagrend kancellárja nyújtotta át, utalva arra, hogy az emlékművet várhatóan a jövő év tavaszán avatják fel.
Az est második részének nyitányaként Faludy György néhány személyes élményét elevenítette fel. A legszebb gesztusnak nevezte, amit élete során hatóság részéről kapott, hogy amikor Kanadából 1989-ben hazatért, a Ferihegyi repülőtéren ezüsttálcán, megnézetlenül adták vissza útlevelét.
A gálaesten számos barát és tisztelő mondott köszöntőt. Bozóki András kulturális miniszter egy litográfiát, míg Gyémánt László festőművész portrét ajándékozott a költőnek. Az alkotó munkáit megjelentető Alexandra Kiadó a születésnapra egyetlen példányból álló kötetet állított össze Faludy György kilencvenöt verséből.
A Magyar Utazási Irodák Szövetsége egyhetes, kétszemélyes londoni utazással köszöntötte az ünnepeltet. A költő kiadója vezetőjének lánya, Bodnár Eszter és Faludy György felesége, Kovács Fanny egy fehér kiskutyát nyújtott át a születésnaposnak.
A műsorban jórészt Faludy György írásai hangzottak el, a költő több költeménye megzenésítve szólalt meg.
Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten. 1938-ban Franciaországba emigrált, onnan Marokkóba menekült.
1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba, ahonnan a II. világháború után tért haza. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski munkatáborba vitték; 1953-ban szabadult ki.
Az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. Londonban, Firenzében, majd Máltán élt, 1967-ben Torontóba költözött. Az 1989-es rendszerváltás után települt vissza Magyarországra.
