(MTI) - Az íróról Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke emlékezett meg. Az irodalomtörténész elmondta: Sánta Ferenc ma elfeledett írónak számít, noha írásai és az azokban felvetett problémák mindig időszerűek lesznek. Az irodalomtörténész példának az író Sokan voltunk című elbeszélését említette, amelyet szerinte 1954-ben, a megjelenése pillanatában mindenki a saját korára érthetett.
"A 60-as, 70-es években ez megváltozott, az emberek a szegénységről, a nyomorról a háború utáni időszakra, azaz a múltra asszociáltak. Sajnos az elbeszélés ma megint szörnyűségesen időszerű, mintha rá kellene döbbennünk: a világ nem változott meg" - mondta Vasy Géza, aki József Attilát idézve megállapította, hogy ugyan a történelemben "finomul a kín", de sosem múlik el örökre.
Vasy Géza megemlékezett Sánta Ferenc munkásságáról, amelyből az író "összetett valóságszemléletét" emelte ki. "Könyveiben bemutatja a gondokat, a szegénységet, a nehézséget, de sohasem felejti el ábrázolni az emberek ösztönös jóságát". Az irodalomtörténész szerint ez a "népi humanizmus" a mai társadalomból kiveszőben van. Vasy Géza felidézte azt is, miért nem jelentetett meg az író komolyabb írásművet az utolsó három évtizedben.
"Sánta Ferenc hallgatása a leghosszabb csönd a magyar irodalomban. Dolgozott, de nem fejezte be a műveket. Később ezeket meg is semmisítette. Azt mondta, azért nem tette közzé újabb írásait, mert annyira sötéten látja az emberiség sorsát, hogy írásaiban semmilyen reménysugarat nem tud felmutatni" - mesélte az irodalomtörténész. Sánta Ferenc életműve hamarosan visszanyerheti az őt megillető helyét a magyar irodalomban. "Egy erdélyi kiadó két könyvét is megjelentette nemrég: mindkettő könyvsiker lett Romániában. Sánta Ferenc tehát szülőföldjén hazaérkezett" - zárta szavait Vasy Géza.
