Próza három tételben, három műfajban, egy gondolatra hangolva. Az író 1956-ban ment el itthonról, máig kétlaki, anyanyelve és gondolkodásmódja a hazájához köti, de más kultúrák és életformák ismeretének birtokában kivételes érzékenységgel talál rá a témáira, kívülről és belülről képes megítélni minden helyzetet. Az Emlékszilánkok 61 rövid próza, 14 fejezetben. Időben, térben széles merítés. A gyermekkortól máig, az élet Budán, Franciaországban, Puerto Rico-ban és Miami-ban. Hétköznapi esetek (pl. pók ?lakótárs? a budai fürdőszobában), a szülők, a testvérek, valamikori barátok, a tánciskola, 1956. Az itt hagyott világ emlékeit újraéli, és meg akarja érteni, mi történt vele és körülötte. Több írás tárgya az irodalom: olvasmányélmények, pályatársak, irodalmi jelenségek, a nyugati magyar irodalom, a fordítás és helyünk a világban. Szókimondó és ironikus, őszinte. Ez a mindent néven nevező őszinteség jellemzi akkor is, ha magáról ír (betegség, idős kor, szokások). Izgalmas, feszes írások meglepő fordulatokkal ? olvasható a kötetről a Magyar Naplóban, a Magyar Írószövetség lapjában.
