Ferdinandy György szociográfiája Puerto Ricoról a hatvanas években jelent meg először, francia nyelven. Nemrég a Dominikai Köztársaságban spanyol nyelven látott napvilágot. Az idei Könyvhét óta az író szülőhazájában, magyarul is olvasható a trópusi lány története.
Az író vallomása egy korábbi könyve kapcsán:
?Van bennem valami alapvető sikerellenesség, viszolygás minden ügyeskedéstől. Pedig engem általában ügyesnek tartanak, ami rendkívül sért és bánt. Ez egy tévhit rólam. Azt hiszem, hogy a félresikerült életekhez, az útpadkára szorultakhoz való görcsös ragaszkodásom minden írásomban benne van. Első prózakísérletem, a novellának csak nagy jóindulattal nevezhető Csőlakók óta kis híján kétszáz novellám jelent meg. Tizenöt magyar kötet, és körülbelül ugyanennyi francia, spanyol és német fordítás. De a lényeg, azt hiszem a mai napig nem változott. A strasbourgi csöves hű maradt az óhazához, úgy, hogy menet közben, ha csak tehette, kétvállra fektette a vadnyugatot. Tessék megnézni: sikeres emberekről vagy élethelyzetekről én még sohasem írtam. Bestsellereket írni nagy pénzekért? Jó lenne, de az nekem nem megy.?
Részlet a könyvből:
?A nagy szerelmekről azt tartja a fáma, hogy egész életre szólnak. Vagy éppen ellenkezőleg, hogy halálosak. A történet, amit elbeszélek, egyik kategóriába sem illik bele. Kicsúszik a kezemből, mint a szappan. Hogy milyen, azt talán döntse el az, akinek a kezébe kerül ez a kézirat.
Chicának a tappantyúiba lettem szerelmes. Nemrég érkeztem a szigetre, és odaát, az óvilágban, soha nem láttam ilyen tökéletes lábakat. Igaz, nemrég jött divatba a miniszoknya, a pocsolya másik oldalán a lányok még nem mutogatták ilyen szemérmetlenül a tomporukat.
De abban, hogy elvesztettem a fejem, másnak is szerepe van. Chica ugyanis fekete, mint az ében. És én addig még csak moziban láttam négerlányokat.
Az első sorban ül, élvezi a hatalmát. Hol keresztbe rakja, hol kinyújtja a lábát. Alulról, fölülről. Én meg hiába állok fel, és hiába járok-kelek, még az illata is ott kavarog a katedra alatt.
Odaát nem kezd ki a diákjaival az ember. Én eleinte itt is ehhez a tabuhoz tartottam magam. Hamar észrevettem azonban, hogy az Újvilágban mások az úzusok. Tanártársaim, példának okáért, nem egyszer feleségül vették a náluknál évtizedekkel fiatalabb diáklányokat.
Mi mást tehettek szegények! Európai asszony nem köt meg itt a trópuson. A férfi, aki onnan jön, előbb-utóbb menthetetlenül magára marad. Szerencsére itt vannak, kéznél, a muláták, akiket - mint nevük is jelzi - öszvérnek, mindenesnek használtak a konkvisztádorok.
Aki az hiszi, könnyű velük kikezdeni, téved. Akit a szájára kap a szóbeszéd, nem megy soha férjhez. Közpréda lesz, vagy vénlány marad.? (A teljes szöveg az Élet és Irodalomban)
Részletes bibliográfia és életrajz
