| Gyerekvers? Még az sem biztos, hogy létezik ilyen műfaj. Mégis, tegyük fel, hogy igen. De hogyan? Poétikai kategória, amelyet fejlődéspszichológiai szempont határoz meg? Nem fából vaskarika? Fából vaskarika Ez viszont olyan gyermekversszerű. Ezek szerint mégis van ilyen műfaj, természetesnek hat, mind nyelvileg, mind lelkileg. Olyan diskurzus sorozatról van szó, amelynek megvannak a maga jellemzői. A szövegcsoportban magában is elhatároló funkciója van, hiszen azt feltételezteti, hogy a lírán belül működik egy ilyen autonóm egység, amely erősen lélektani alapozású, de poétikailag is lehet azonosítani. De hány éves korig tart ez a műfaj? A gyerekvers szerintem hat évig behatárolható.
Meg kell különböztetni, a gyerekekről szóló felnőtt verset (Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz) és a "par exellence" gyerekverseket. A modern költészetben két nagy költői áramlatról beszélhetünk. Az egyik a nyelv nyerslétűségéből és a hangzásból alkot ritmikai-akusztikus jellegű kompozíciókat. Ez az irány közel esik a gyermeki pszichéhez. A másik irány jelentésközpontú, sokszor létbölcseleti igényű. A gyerekverseknek inkább nonszensz, tehát vagy szándékosan üres, vagy abszurd jellegű jelentésképződése lehetséges. Persze két irány között számtalan variáns létezik. Attól függően, kiben mennyire marad meg ez a gyermeki mag, őrződik meg a nyelv játékos felforgatásának ösztöne is. A képalkotásnak olyan észlelési mediális közeget kell megjelenítenie, amely a kisgyermekre jellemző, hiszen az ilyen típusú versekben az a legszerencsésebb, ha a lírai én is gyermeki. A nyelv hangzórétegének is az ehhez az életkorhoz tartozó mediális tapasztalatot kell "színre vinni". |
 |
| ...kiszámítja a költemény "archimédeszi pontját"... |
|
A gyerekversekkel kapcsolatban az egyik legnagyobb veszély az erőltetettség. A felnőtt költő tudja, hogy, most aztán át kell vennie a gyermeki kifejezésmódot, mindent meg is tesz ennek érdekében, kiszámítja a költemény mindegyik "archimédeszi pontját", és - kudarcot vall. Az a bizonyos nem tudom mi, az hiányzik a versből, feltehetően mert a költő nagyon érett ember, nagyon - mereven kialakult - személyiség. Vagy éppen még mindig gyerek, de mindezért negatív tapasztalatai voltak a hétköznapi, praktikus életben. Ezért nagyon megszokta már, hogy ezeket a vonásait elfojtsa, s épp elő kellene hozni őket, már akkor se megy. A gyerekvers ősi sémája a mondóka - varázsolás. Abrakadabra! Rejtélyek feszülnek ebben a kiszámolósban is: Apacuka, fuda luka, |
 |
| William Blake: The Lamb |
|
Alapvetően metafizikai rigmusok ezek, a legelemibb alapkód rezeg ezekben. Gondoljunk William Blake költeményeire. Barikám, ki növelt? Barikám, tudom ám, Persze így már nem hat éves korig tart a gyerekvers ideje, hanem az emberiség teljes idejét magában foglalja. A költeményt Weöres Sándor fordította, aki gyakran állította, hogy nem gyerekverseket ír. A költőnek saját gyermeke nem született, több vele készült interjúban kijelentette, kifejezetten idegesítik a kisgyerekek. Persze míg Blake gyermekverseinek metafizikáját (is) inkább az allegória alakzatának túlsúlya jellemezte, addig Weöresét a szürrealizmus sem hagyta idegenül, de mindez már a sokat emlegetett líratörténeti korszakváltás kérdéséhez kapcsolódik. Bóbita, Bóbita táncol, Bóbita, Bóbita játszik, Bóbita, Bóbita épít, Bóbita, Bóbita álmos, |
 |
|
Persze, hogy nem csak ritmuspróba ez. Weöres mintha visszatérne kicsit a romantika előtti költészeti világba, kicsit a szabályesztétika világába, de mindezt a posztmodernt megelőlegező játékossággal teszi, nyelvi-poétikai megelőzöttséggel. Csak ritmuspróbaként nem aratott volna ekkora sikert a költemény az óvodások körében sem. A Bóbita ravaszul par excellence szürrealista költemény is, de a gyermeki psziché teljes megszólaltatásával. Köztudott, hogy a modern magyar gyerekverset Weöres Sándor teremtette meg. Bár nem így akarta. A harmincas évek végén, amikor belekezdett a Rongyszőnyeg ciklusba, és 1950-ben a Magyar etűdök című sorozatba, nem gyerekverseket, hanem verseket akart írni. A hatáskiváltó megelőző mű Bartók Mikrokozmosz sorozata volt. Weöres számára "gyerekvers" esetében az jelentette a legnagyobb művészi kihívást, miképpen lehet a legegyszerűbb formában, minél rövidebb terjedelemben teljes érvényű műveket teremteni. A műfaj hazai fellendülésének indirekt szempontból politikai okai is voltak. Az ötvenes években Weöres már politikai okokból nem publikálhatott úgymond komoly művet. Ő és az úgynevezett polgári alkotóknak jó része ebben az időben mintegy menedéket találtak a gyerekeknek szóló irodalomban. Weöres Sándoron kívül Mándy Iván, Mészöly Miklós, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János. Így születtek Csutak-regények, így íródott Kormos mackó-mása, Vackor, vagy Nemes Nagy Ágnes Bors nénije. Utána egy ideig úgy tűnt a film kiszorítja a gyermekirodalmat, de szerencsére nem így lett. Mert az elmúlt években, úgy tűnik, megváltozott a helyzet. Egyre másra jelennek meg az új magyar gyermekregények (Darvasi László mesekönyve a Magvetőtől, Péterfy Gergely Misikönyve, Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötete a Kalligram könyvkiadótól mind-mind bizonyítja a gyerekirodalom iránt érzett kereslet növekedését. Sőt a humorista Nagy Bandó András, ha versírásra adta a fejét, akkor abból gyerekversek születtek. Kötetét a Jelenkor adta ki Madarak tolláról címmel, a könyvet maga a szerző illusztrálta. A Pagony könyvkiadótól pedig egy egész gyűjtemény jelent meg a múlt és a jelen költőinek gyermekverseit tartalmazó antológia formájában, Friss tinta! címen. Százötven vers több generációtól. Olyan költők is szerepelnek benne ragyogó művekkel, akiktől a legtöbben nem is vártak volna gyerekverset. Tandori Dezső, Tolnai Ottó, Oravecz Imre. Természetesen Kovács András Ferenc, Szijj Ferenc, Kántor Péter, Bella István, Csukás István, Jónás Tamás, Harcos Bálint, Szabó T. Anna, Vörös István, Kemény István, Tóth Krisztina, Schein Gábor is jelen vannak, és még hosszú a sor. Nagyon jó költeményeket írt a pszichológus Ranschburg Jenő, lélektani ismereteit teljesen átültetve a lírába. Ugyanilyen jól sikerültek a zenész Gryllus Vilmos és Müller Péter Sziámi művei. |
 |
| egy illusztráció a Friss tintá!-ból |
|
Szilágyi Ákos akusztikus lírája nagyon kedvez a gyermekvers műfaj felöli értelmezésnek is, nem utolsó sorban azért mert hangsúlyozottan a nyelv materialitását, zeneiségét teszi szövegformáló elvévé. Ha utcátokba befut egy cet, S a cet biccent majd: "Nos, mi tetszik?" kössünk alkut kis sün kis sün! essünk túl hát rajta kis sün! üssük a vasat kis sün üssük! kis sün bólint: "míg meleg üssük! üssük nyélbe az alkut kis sün! váltsunk alakot - esküdj kis sün: Varró Dániel az akusztikai réteg hangsúlyozásán kívül a nonszensz képalkotást is behozza a versalkotásba, igaz, mindez a felnőtteknek szóló költeményeiben is jelen van. Szép állat a krokodil, A mitológiai szemlélet gyermeki örököse gyermeki a halandzsanyelv, ezt idézi meg Zalán Tibor. Persze nála is megfigyelhető a nyelv materialitásának szinte fizikai ízlelgetésének öröme (prozódiai szempontok, alliterációk bősége): Burundai murunda Kőrössi P. József pedig a hangutánzó, hangulatfestő szavakkal teremt poétikát: Cammog cammog Camm camm Cammog cammog |
 |
| ... a legteljesebb hermetizmus... |
|
A gyerekversek ezek szerint hangsúlyozottan nem mimetikusak? A gyerekvers az igazi öntükröző szöveg, a legteljesebb hermetizmus? Nem, mert a magja, jelentéstanilag üres. Éppen az az üres űr, amely nem helye a jelentés távollétének, ez a derűs és súlytalan áradás, röpteti fel abba az esztétikai magasságba (minőségbe), amelynek neve leginkább - báj. Ezek a költemények hangsúlyozottan felmondják az úgynevezett valóságos tényekkel a referenciális kapcsolatot? Akad ellenpélda. A svéd gyermekversek a családi és óvodai mindennapokat mutatják be, rímtelen, a hétköznapi beszédet imitáló alakzatokban - mintha az új személyesség gyerekversben megnyilvánuló változatával lenne dolgunk. Egyébként az új személyesség a hermetizmusra való válaszként is értelmezhető a líra egészében, a "felnőtt" költészetben is. Kukorelly Endre Samunadrág című nagy sikerű gyerekvers kötete például a svéd gyermekversek látásmódját és hangvételét. eleveníti meg. Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak, Az, hogy a költő egybeírja a szavakat a címben s nem az utolsó szótagot kiejtve-jelezve hagyjuk abba a kimondást, ez szintén a gyereknyelvre utal, szintén erősen a nyelv jelentéstelen anyagszerűségének beállítást hangsúlyozza. |
 |
| Tikos Albert: Olvasó gyerek |
| Az epikus gyerekvers nagyon elterjedt. Egyik ősképe Petőfi János vitéz-e. De Kormos Istvántól Bella Istvánig nagyon sokan teljesítenek kiválóan ezen a téren. Idézetként jöjjön a nevezetes Vackor. Kormos István az epikus vers poétikája mentén írt verses mesét Vackorról, a piszén pisze kölyökmackóról. Megismerünk egy pisze kölyökmackót, aki mindig elcsavargott az erdőn:
Hol volt, Az az apró, Kormos István posztmodern utóda lehetne ebből a szempontból Garaczi László, ő is epikus verseket ír. Kiválóan érezve a nyelv akusztikai játékát. Az ő verseinek "anorganikus", poétikailag értve "anorganikus" szemlélete van, hiszen már nem kölyökmackó a narratív hús, hanem tárgy (Kés és villa) vagy éppen egy nonszensz, jelentésnélküli hangutánzó szó (Szutty). A villa és a kés Elment a Szutty a vásárba, Hej, te Szutty, hej, te Szutty! Borbély Szilárd gyerekverse dikciójában és tematikusan is utal Kormos István művére. Volt is, Említettem, micsoda ellenfél egy másik mediális csatorna, a tévé. De Reményi József például meghódította a fő ellenfelet, a tévét is. Nekem már régóta tetszik egy bak, Tiltanak tőle, ez ingerel csak. S a fiatalabb generáció tagjai szinte egyenesen rákaptak a gyerekvers-írásra. Király Levente például: Egyszer a, kétszer a Vagy a még fiatalabb Marik Álmos: Ki felhőnek villámokat fest A gyerekvers műfaj tehát - míg ember él a Földön - halhatatlan. |
 |
| Guérin Francois: Olvasó nő és gyermek |
