A kiadó ismertetője:
El tudnak Önök képzelni egy magyarórát, ahol ételrecepteket énekelnek a gyerekek? Ahol zeneművé komponálják az irlandi ürügulyást meg a reggeli kolbászos rántottát? Nem ahhoz kellene inkább ragaszkodni, hogy mindennap hozzák magukkal a tankönyvüket, annak érdekében, hogy a mélyebb jelentésekre vadásszanak, azok után kutakodjanak? Ha eddig nem tudták volna elképzelni ezt, Frank McCourt könyve nyomán akár még kedvet is kaphatnak ahhoz, hogy kipróbálják. Az eredmény ugyanis lenyűgöző, s nem csak azért, mert senki nem marad éhes az óra végén.
Az ír származású Frank McCourt 66 éves volt, amikor megírta első regényét, amely rövid idő alatt hatalmas világsiker lett, sőt film is készült belőle. A gyermekkoráról szóló Angyal a lépcsőn című első kötetet három év múlva követte a De!, az Amerikába való beilleszkedés regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki világszerte. A tanárember című önéletrajzi művében McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és a tanítványait érték, s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. Merthogy a középiskolai tanár McCourt szerint egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban.
Pedagógusok számára McCourt könyve kifejezetten kötelező olvasmány! A fordítás Barabás András munkája.
Részlet a könyvből:
"Felálltam egy padra, hogy bejelentsem új ötletemet. Meg kellett küzdenem a gyerekek fecsegésével, a hajléktalanok makogásával és panaszaival, a kíváncsi járókelők megjegyzéseivel, a Második Avenue forgalmának zajával.
Figyelmet kérek. Figyeltek? Azt szeretném kérni, hogy holnap mindenki hozzon be az iskolába egy szakácskönyvet. Igen, egy szakácskönyvet. Mi? Hogy nincs otthon szakácskönyv? Na, látni szeretném én azt a családot, ahol nincs a háztartásban szakácskönyv. Annak a családnak a javára majd gyűjtést rendezünk. Szóval ne felejtsétek el, holnapra szakácskönyvvel gyertek iskolába.
Mr. McCourt, miért kell szakácskönyvet hoznunk?
Még nem tudom. Holnapra valószínűleg kitalálom. Motoszkál valami a fejemben, amiből megszülethet egy ötlet.
Mr. McCourt, már elnézést kérek, de néha olyan meredek dolgokat mond.
Behozták a szakácskönyveket. Mi köze ennek ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan kell jól írni?
Majd meglátjátok. Nyissátok ki a könyveteket. Bárhol. Aki már átnézte a sajátját, és van kedvenc receptje, az lapozzon oda. David, olvasd föl, ami előtted van.
Tessék?
Olvasd föl a receptet.
Hangosan? Itt, az osztályban?
Persze. Rajta, David, ez nem pornográf szöveg. És nem érünk rá. Sok recepttel kell még végeznünk.
Jó, Mr. McCourt, de hát én még soha életemben nem olvastam el egy receptet sem. Szakácskönyv se volt még a kezemben soha. Én egy keménytojást se tudok megfőzni.
Nem baj, David. Ma végre használod valamire az ínyedet. Most válik belőled gourmet.
Kéz a magasban. Mi az, hogy gourmet?
Másik kéz. A gourmet az, aki tudja értékelni a jó ételt és italt meg az élet finomabb dolgait.
Á - hangzik kórusban, néhányan pedig elismerően mosolyognak Jamesre, hiszen róla senki nem hitte volna, hogy a hot dogon meg a sült krumplin kívül ismer mást ételt is.
David felolvassa a francia vörösboros kakasragu receptjét. Hangja tompa, beszéde kissé bizonytalan, de miközben olvas, egyre jobban érdekli a dolog. Olyan hozzávalókat is talál, amelyekről még nem is hallott.
David, kérlek téged is és az osztályt is, hogy jegyezzétek föl az időpontot, amikor a Stuyvesant Gimnázium 205-ös termében az osztálytársaid füle hallatára fölolvastad életed első ételreceptjét. Csak a mindenható tudja, hová fog ez vezetni. És jegyezzük meg mindannyian: először fordul elő a történelemben, hogy egy kreatívírás- vagy egy angolórán a gyerekek recepteket olvasnak föl szakácskönyvből. David, nyilván neked is feltűnt a mindent elsöprő tetszésnyilvánítás teljes hiánya. Úgy olvastál ugyanis, mintha a New York-i telefonkönyvből kellett volna elzengened egy oldalt. De ne keseregj. Szűzföldet törtél fel, és amikor újból rád kerül a sor, szerintem közösen fogjuk élvezni a recept minden zamatát. Ki szeretne még felolvasni?"
