 |
?Az egyetemes arca, ahogy a helyünkről látszik? ? magyarázza Bagi Zsolt: Helyi arcok, egyetemes tekintetek című könyve címét. Így aztán természetes módon kapcsolódnak össze a tartalomjegyzék alapján nagyon is széttartó témájú írások: Merleau-Ponty festészetfilozófiája illeszkedik a Nyolcak művészetéhez, s egy filozófiatörténeti mesterműként is értékelhető Spinoza-tanulmányról megértjük, hogy a szerző a magyar társadalom súlyos betegségére, a dezintegrációra keresi benne az orvosságot, de Kemény István és Bartis Attila párbeszédéről, vagy Petri György Mizantróp-fordításáról is szól.
Lengyel Imre Zsolt éles szemű ideológiakritikája (összegyűjtve a Beszélgetés fákról című kötetben) megmutatja, hogy a fundamentalizmus és a vele hamisan szembeállított, kiüresített ál-posztmodern végső soron közeli rokonok: közös vonásuk, hogy nem ismernek kérdéseket és nem érzékelnek problémákat. Ha igazuk lenne, semmi szükség nem volna irodalomra, de Lengyel elég jó olvasó ahhoz, hogy minden oldalon bizonyítsa: nincs igazuk. Utál minden divatot és minden olyan intellektuális közhelyet, amelyek divatokat és ellendivatokat legitimálnak.
