Fütyülni a dalokra

 

Hosszú ideig válogatott, lapozgatott Parti Nagy Lajos régi versei között Presser Gábor, jó párhoz már zenét is társított, mikor megkérdezte a költőt, mi lenne, ha? A dalok lenyűgözték Parti Nagyot; a verset csak gazdagíthatja a Presser-zene ? gondolta, és hamar kiderült, túl sok dolga nem akad a cédékönyvvel, hacsak nem egy kis verscímigazítás, cédészereplés. A zeneszerző pedig belelendült a munkába, 44 zenét sugalló verset, verstöredéket írt egymás után. Aztán rájött, a lemezre csak 73 perc fér el, ezért hat darabot kénytelen-kelletlen kirostált.

 

Kormos hangja mellé milliónyi hangszert és tucatnyi muzsikust kért Presser. Hosszas kutatómunkával agg zongorákat is társnak fogadott. A Liszt Ferenc Zongorateremben, az idős zongorák otthonában bukkant a 10-12 nagyon öreg darabra. Gyors gyógyítás után már játszani lehetett rajtuk, de nem vitték túlzásba a reparálást, nehogy veszítsenek fénytelen hangszínükből. Presser röviden ismerkedett velük, gyorsan megbarátkozott a sosem látott márkákkal. Majd előszedte az egyik dalhoz, a Holdbanánhoz azt a kelet-német porszívómotoros jazzorgonát is, amelyet Somló Tamástól kapott a hatvanadik születésnapjára. És van a listán hárfacimbalom, azaz Pinuccio-hárfa egy szardíniai szobrászművész simítható bazaltszobraiból, valamint bádogdob, játékzongora, éneklő fűrész és egy 1824-es Carl Meggenhoffer ?tafel?-zongora is. További bónusz az író Závada Pál, aki úgy fütyül a dalokra, mint senki más. Mellésorakozik a komplett hang- és zajbrigád: Bíró Kriszta, Falusi Mariann, Novák Péter és Rácz Zoltán. Presserrel énekli például a Pancsoló kislány analógiájára írt Löncsölő kislányt Váczi Eszter, Szalóki Ági és Falusi Mariann, és több számban hallható hol az egész Csík zenekar, hol pedig a tagjai.

 

A zenei élmény mellé ad vizuális csodát Vető Gábor, aki saját és Presser fotói alapján tervezte a könyvet úgy, hogy harmadszori vagy negyedszeri átlapozgatás után is marad felfedezésre váró rajz. A borítón egyetlen arc, félig Presser, félig Parti Nagy. Együtt adják ki a Rutinglitangot. Amelyről az egyik kedvenc számomat, az Omázst Presser hatvanadik születésnapjára írt Parti Nagy: Kilencvenéves beat leszel,/ Mikor még mindig itt leszel,/Mikor még mindig itt leszünk, Ha ép eszünk?