A Jelenkor Kiadó ajánlója szerint a rövid epikai szövegekben a hagyományos értelemben vett prózai műfajok megszokott szabályai átértékelődnek, a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek (a mai média-zsargon kifejezései, klasszikus- és kortárs irodalmi közhelyek, közmondások, kocsmai beszélgetések foszlányai stb.) alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik. Az olvasót magával ragadja az író szarkazmustól és öniróniától duzzadó igényes elbeszélésmódja, amit kiegészít a kötet különleges tipográfiája is. A fejezetek elején elhelyezett, a szövegeket bevezető, az egyes fejezeteket egymástól markánsan elválasztó fotók és üres felületek jelzik, hogy a kötet szerzője követi a befogadók vizualitás iránti igényét és szokását, ugyanakkor ezzel a látvány-elemmel az olvasó figyelmét a fogalmi gondolkozás új, friss tájai felé tereli.
Részlet a könyvből:
?Kedves gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer a halál. Fogta magát és elindult világot látni. Most megkérdezhetitek, és joggal, hogy pl. hány lába van a halálnak. Nem tudom, hány lába van a halálnak. És azt is megkérdezhetitek, hogy milyen színű a szeme és egyáltalán milyenek a méretei. Talán rigó nagyságú és a szeme sárga? Nem tudom. És azt sem, hogy száraz vagy piros bőrű, pattanásos, allergiás, korpás hajú, száj- és testszaga van-e, mélynövésű, vérszegény, tyúkmellű, évvesztes. Nem tudom. Különös ismertetőjele? Talán a halálveríték, mely ott aranylik az arcán, de nem biztos.?
