Gerelyes - 70

Gerelyes Endre hetven éves volna 2005 augusztus 15-én. Egy író életében - aki üldögél, szemlélődik, tanulgat, összegezget, az élet, a hosszú élet értelmét keresi, az értelmetlen, mégis létfontosságú dolgok értelmét, mozgatórúgóit keresi, és legalább nyolcvan egészséges, Alzheimer nélküli évet szán magának, mert az éppen tízzel több, mint a hetven, éppen tízzel több időt tölthet üldögéléssel, szemlélődéssel, összegzésekkel és egyéb haszontalan írói teendővel - a legjobb kor volna. De Gerelyes az összes fellelhető bizonyító erejű dokumentum szerint nem tartozott a fent jellemzett, hosszú életet tervelő írók közé. Valami hiányzott a táncból. Valami fontos, amelynek jelenléte az esetenként beköszöntő csődhelyzetet, a "leürültség" érzetét, a legnehezebb időszakokat áthidalja. A Gerelyes-dolgozat éppen e kötelezően szükségszerű valami hiányát és annak hátrányait kísérli meg körülhatárolni, elhelyezni egy a kelleténél is ragyogóbban indult életre vonatkozóan. Egy mondatban (némileg vulgárisan) összefoglalva: az íróban időben tudatosuljon, nem ő szarja a spanyol viaszkot. Társadalmi szerepe a nullával egyenlő.
A fenti hipotézist lágyítandó hozzátesszük, a mai világ megteremtéséhez nélkülözhetetlenek voltak a tehetséges mérnökök, a korabeliek, akik előbb a kőbaltát, azután a dárdát, a mammutcsapdát, a vasat, a puskaport, a várost, a közösségi lét különféle mechanikus formáit megtervezték, hogy az éket, s a kereket ne is említsük. A korabeli irodalom a mágusok, varázslók, történelemmondó énekesek személyében jelent meg a színen. Feladata emlékezés, az ősök hősi tetteinek életben tartása, a törzsi szisztémák, az ellenségek és szövetségek megéneklése, a folyamatosság tudatának és az állandóságnak megjelenítése valamilyen formában. Éppen ez az, amit mára átvettek a pártpolitikusok és a pártközeli filozófusok a kereskedelmi televíziók. Az irodalom szakmunkása, aki csörgősipkában billeg, szánalmasan, alázatosan bohóckodik lisztes seggével a szőnyegszélen, pirosra festett arccal vihog a napi betevőért, a családjáért, nem töltheti be azt a szerepet, amelyet évezredeken át. Ez nem jelent mást, minthogy a világ a mai állapotában remekül prosperál irodalom, versek, drámák és próza nélkül is. Nincs a dolgokra befolyása. tovább