Gergely Tamás: Bálna Londonban (Láng Zsolt paródia)

Irodalom

   Gergely Tamás
   Láng Zsolt: Bálna Londonban
   
   (paródia a "Világév"-sorozatból)
   
   A London Bridge-n állok, várjuk a bálnát. Motoros tutajon hozzák le felfújt gumipólyában, ézt én még a javítható németségemmel is megértem, sőt a szeplőket az ír lány karján, akit a tömeg mellém sodort, angolul is leolvasom, Vive la France! A lényeg, hogy ösztöndíjas vagyok a világ legkülönösebb városában, az egész város talpon, hogy egy bálnát megmentsen! Halálra röhögik maguk Homoródalmáson, ha ezt nekik elmesélem.
   
   Annak, akinek nincs olyan szerencséje, mint nekem, se irodalmi sikerének köszönhetően nem juthatott ki a nagyvilágba, elmondom, hogy a bálna nem folyami állat. S csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a #8220;bridge" ejtése #8220;bridzs", még akkor is, ha Kossuth ezt másképpen mondta, pedig bridzsezni már Amerikában tanult meg, Tamási még ott se... London viszont egy főváros. Hogy melyik országé, maga sem tudja, egyvalami nagyon biztos mégis: hogy folyami. Szeretne a világ központja lenni, ám arról lecsúszott, a skótoknak ott van Edingburh, az oldalamban tolongó vörös hajú lánynak szíve pedig hallhatóan Dublinhoz húz.
   
   Halljuk a tapsot, amint a bálna a Lambeth-et elhagyja, az imént a Westminsteren ujjongtak neki - ezeket azért ismerem olyan jól, mert valuta hiányában a lábam lejártam, amíg a hidakat megszámoltam. Több van belőlük, mint Budapesten. Ki gondolta volna, én nem, talán Széchényi...? Nemsokára alattunk húz el gumipólyában Wally, még nevet is adnak neki, különös népek... Tíz percen belül nálunk terem, bár mint mondtam, szállítják, ráadásul nem is gyümölcs, ha szabad egy magyar szójátékot a London Bridge-n megengednem. Mégcsak nem is gyümölccsel él, Pónyik Anti (Gebe) Almáson ezt helyesnek is tartaná, hiszen felenné ez a beste állat egész Almás egyévi termését egyetlen hét alatt. Tudja ő, hogy az íriás #8220;balint" akkorára is megnőhet, mint egy mozi, látta, amikor katonáéknál szolgált harminc évvel ezelőtt Brassóban... Ott terítették ki nekik az Astrában, akkora volt, hogy csak egy ösvény vezetett el körülötte, olyan közel kényszerültek hozzá, még a szagát is beszívta. Akármit nem lehet beadni Antinak, ő még Cegléden is járt, váltotta be Csemege paprikára a tetra bugyikat, ahol Kossuth a legényeket toborozta a Szabadságharcnak. Ő így mondja, #8220;a Hazának", én Erdély sok váráról meg váruráról írtam, ezt a szót mégsem venném a számra. Anti viszont nem ír, ő bizony beállt volna, ha Kossuth apánk azt kéri, sőt még pálinkát is osztottak. Aki ír még, az itt mosolyog kellemesen mellettem, még a bálnát is elfelejtem, ha belenézek a szemébe...
   
   Sokat gondolkoztam én azon, hogyan is van, hogy emberek a szótól úgy lerészegülnek, képesek az életüket kockáztatni. Én, ugye, íróember volnék, de még egy olvasóm sem ment el harcolni Segesvárra azután, hogy a könyveimet elolvasta. Bécsbe talán, miután előbb dedikáltatta velem a #8220;Berlinévet". Hiába na, gyáva időket élünk, bár én ezt nem mondtam, ezt meghagyom Beke Sándornak, nehogy kiröhögjön Orbán János Dénes!
   
   Az is különös, hogy ez a bálna felfele úszott, a végén kiderül, nem is bálna, hanem pisztráng! Meg hogy a londoniak befogták s a tengerbe dobják. Az igazság az, hogy nem értem az angolokat. De hát miért én érteném, ha például Határ Győző, többet élt már közöttük, mint magyarok között, sem érti őket... Lefogadom, hogy arra gondol, hogy a Jeges-tengeri bálna tulajdonképpen álcázott orosz tengeralattjáró, amelyik kiküldetésen volt, és megfeneklett. Az idősebb generáció, ugye, hisz még ezekben az ideológiai mesékben.
   Különben kedvesek az angolok, főként ez az ír lány mellettem, meg kellene szólítani, hogy is mondják azt írül, hogy #8220;szia"? Ha angolok...! Lehet, hogy turista mindenik, mint én magam vagyok. Képzeljék el, ha mindenik együttolongó ösztöndíjas író lenne, vajon nem Babits az, aki bepólyált torokkal karnyújtásnyira jegyzetel? Tolong itt a Westminstertől a Szent Pál katedrálisig minimum százezer ember, s ha azok mind megírnák Wally történetét, illetve amit ők róla összegondolnak, az lenne a világ legnagyobb szimultán regénye, még Dos Passos USÁ-jánál is nagyobb! Ha én azt a Látóban lehozhatnám! Csakhát mit szól ahhoz Markó, remélem itt nyüzsög ő is a tömegben. RMDSZ-pénzen politikus költőként szereti a bálnákat, s így belemegy a közlésbe!
   

   Magyar íróként persze nekem előnyöm van. Én tudom, amit a körülöttem ujjongó írek meg irokézek nem tudnak, hogy abban a bálnában Jónás utazik. Van neki szövege arról, hogy a világgal baj van, még az is lehet, hogy azt nekünk előadja. Minden időnek vannak a prófétái. Meg lehet belőlük élni egyetemi katedrákon meg a Látóban...Most telefonálja Jutka, hogy Markó lemondott a főszerkesztőségről, na akkor annál inkább!
   Lesz nagy csodálkozás! Lesz, amit megírni a Világévekben, ami egyenes folyatatása a Berlinévek című könyvemnek! Hoz valamicskét a konyhára, ha nem is a miénkre, ám Visky András kiadója biztosan jól jár...!
   S ha egy pohár pálinkával megkínál, még Antinak is előadom a történetet rákászás közben a Homoród partján. Nem mintha szeretném, mármint a pálinkát, viszont jól hangzik majd az Itthonévekben... Gergely Tamás