MTI Fotó: Kovács Tamás
(MTI) - Budapesti értelmiségi családban született 1922-ben. Középiskolai tanulmányait az I. kerületi Werbőczy Gimnáziumban (ma Petőfi gimnázium) végezte, ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán szerzett diplomát 1944-ben, közben a háborús években az Országos Földhitelintézetben is dolgozott. 1944-ben behívták katonának, de megszökött Németországba vezényelt egységétől, részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A háború után újjáéledő politikai életben a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz csatlakozott, először a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett és személyi titkárként segítette az FKgP főtitkárának, Kovács Bélának a munkáját. A Kisgazda Párt 1948-ban történt szétverését követően munka nélkül maradt, csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült állást találnia.
1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, emellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Bár négy tanévet elvégzett, diplomáját nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt, november 4. után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt részt.
A megtorlás őt is elérte, 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Az ügyész a második legsúlyosabb ítéletet (vagyis az életfogytiglani börtönt) kérte rájuk, a bíró azonban késve értesült a felsőbb döntésről, így először halálos ítéletet akart kimondani. Hibájára azonnal figyelmeztette az ügyész, így az ítélet végül életfogytiglani börtön lett. (2001-ben Göncz Árpád úgy nyilatkozott, hogy az egy boldog nap volt számára, mert végre nyugodtan aludhatott el, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évig tart majd, mert Kelet-Európában addig él egy politika rendszer.)
Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Szabadulása után megpróbálta befejezni az agrártudományi egyetemet, ezt azonban nem tették lehetővé számára. 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Drámaíróként olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médea. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen összegyűjtött novellái jelentek meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, átültette többek közt Doktorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit.
A nyolcvanas évek második felében ismét a politikai élet felé fordult, tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és az akkor felálló Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnöke lett, ezt a tisztséget 1990-ig látta el, ekkor a szövetség tiszteletbeli elnökévé választották.
1990. május 2-án a rendszerváltozás után az Országgyűlés alakuló ülésén házelnökké választotta, így az alkotmányos szabályozás értelmében az ideiglenes köztársasági elnöki feladatokat is ellátta. A két nagy rendszerváltoztató párt, az MDF és az SZDSZ megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották.
A háború után újjáéledő politikai életben a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz csatlakozott, először a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett és személyi titkárként segítette az FKgP főtitkárának, Kovács Bélának a munkáját. A Kisgazda Párt 1948-ban történt szétverését követően munka nélkül maradt, csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült állást találnia.
1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, emellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Bár négy tanévet elvégzett, diplomáját nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről. A forradalomban a Parasztszövetség tagjaként vett részt, november 4. után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában vállalt részt.
A megtorlás őt is elérte, 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Az ügyész a második legsúlyosabb ítéletet (vagyis az életfogytiglani börtönt) kérte rájuk, a bíró azonban késve értesült a felsőbb döntésről, így először halálos ítéletet akart kimondani. Hibájára azonnal figyelmeztette az ügyész, így az ítélet végül életfogytiglani börtön lett. (2001-ben Göncz Árpád úgy nyilatkozott, hogy az egy boldog nap volt számára, mert végre nyugodtan aludhatott el, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évig tart majd, mert Kelet-Európában addig él egy politika rendszer.)
Igaza lett, Bibó Istvánnal együtt 1963-ban amnesztiával szabadult. A börtönben megtanult angolul, így a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett, majd 1964-től a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Szabadulása után megpróbálta befejezni az agrártudományi egyetemet, ezt azonban nem tették lehetővé számára. 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Drámaíróként olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médea. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen összegyűjtött novellái jelentek meg. Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, átültette többek közt Doktorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit.
A nyolcvanas évek második felében ismét a politikai élet felé fordult, tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és az akkor felálló Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnöke lett, ezt a tisztséget 1990-ig látta el, ekkor a szövetség tiszteletbeli elnökévé választották.
1990. május 2-án a rendszerváltozás után az Országgyűlés alakuló ülésén házelnökké választotta, így az alkotmányos szabályozás értelmében az ideiglenes köztársasági elnöki feladatokat is ellátta. A két nagy rendszerváltoztató párt, az MDF és az SZDSZ megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották.
Budapest, 2007. február 9. Sólyom László államfő, Göncz Árpád és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök a Sándor-palota erkélyén, amikor 85. születésnapján köszöntötték Göncz Árpádot.
MTI Fotó: Soós Lajos
MTI Fotó: Soós Lajos
Elnökségének tíz éve alatt törvények százait ellenjegyezte, normakontrollra feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt (A Btk. módosítására tett törvényjavaslatában kezdeményezte a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását.) Államfőként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban. Számos kitüntetést vehetett át, megkapta a francia Becsületrend Nagykeresztjét és a legrangosabb német kitüntetést, a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjét is. Több rangos egyetem díszdoktorává, számos város pedig díszpolgárává avatta. Ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos minőségében tett látogatást az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában. Feleségével együtt több alapítványnak, szervezetnek és kezdeményezésnek fővédnöke.
Elnöki terminusai során ő számított a legnépszerűbb politikusnak, bár a tíz év alatt voltak olyan intézkedései (a taxis blokád idején, és amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának), amikor rendkívül nehéz politikai csatákat kellett megvívnia.
Az államfői tisztségről való leköszönése óta is rengeteg meghívása van, vendégként előszeretettel vesz részt a fiatalok, az egyetemi ifjúság rendezvényein, illetve irodalmi eseményeken. Régóta ígéri visszaemlékezéseinek megírását is. A politikai pályán négy gyermeke közül egyik lánya követte, Göncz Kinga ma a Gyurcsány-kormány külügyminisztere.
Elnöki terminusai során ő számított a legnépszerűbb politikusnak, bár a tíz év alatt voltak olyan intézkedései (a taxis blokád idején, és amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának), amikor rendkívül nehéz politikai csatákat kellett megvívnia.
Az államfői tisztségről való leköszönése óta is rengeteg meghívása van, vendégként előszeretettel vesz részt a fiatalok, az egyetemi ifjúság rendezvényein, illetve irodalmi eseményeken. Régóta ígéri visszaemlékezéseinek megírását is. A politikai pályán négy gyermeke közül egyik lánya követte, Göncz Kinga ma a Gyurcsány-kormány külügyminisztere.
