 |
Közmagyar mostanában kicsit mintha valami korszakhatárra érkezett volna éppen. Emlékszik, tíz éve a negyvenes korszakhatárnál mennyire öregnek érezte magát, elhatározta, hogy vallásos lesz, meg leszokik a fűről meg ilyenek. És meg is valósította. A vallás valahogy felemás módon jött - hogy felfedezte az őseit És erről szólt ez a tíz év. Hogy a Hunyadiak, Szapolyaiak, Bethlen, Balassi, Báthoryak - szóval hogy kiderültek a nemesi ősei, harcos vezető férfiakés hogy akkor neki is ki kell bírni a felnőttséget. Meg kiderültek a zsidó rabbik is, hát akkor meg kell tanulnia héberül, és belemenni egy csomó vallási szokásbaés ebből segített kicsit kilábalni az önsegítő csoportMert ott azért saját magáról beszél mindenki. Mostanában viszont már ez sem érdekli. Persze, szívesen lemegy, szívesen segít az újaknak eleinte, de valahogy legszívesebben nem menne sehová. Közmagyarnak nem jöttek be a számításai. Azt hitte, a rendszerváltás után mindenki számára világos lesz, miért jobb a szabadság meg ilyesmi. Évről évre csalódottabb volt, ahogy kiderült, a legtöbb embernek kényelmesebb volt a diktatúra és csak egy kisebbség érzi magát jobban. Ráadásul a könyvei marhára nem érdekeltek senkit. Meg a lelki problémái sem. És a különleges ősei sem. Sikerre vágyott és nem jött be. Azt mondják a profik .- a Fridi, a Fábry, de a Soma is, akivel mégis több évig egy lakásban lakott - hogy valamiért túl bonyolult, nem tudna a nép mit kezdeni vele. Na mindegy. Mostanában fogalma sincs, miért ír hétről hétre, vagyis hát jólesik és kész. Az az igazság, hogy ha néha valamelyik újságcikkére jön reagálás - többnyire felfoghatatlan dörgedelmek, haragos átkozódások, néha egy-egy csendes egyetértő levél - , akkor is leginkább csak átérzi még jobban, mennyire reménytelen az ilyen kommunikáció. Tulajdonképpen valamiért úgy tűnik saját magának ír. Drakula és a Gólem utóda, a hócipős-metrós Közmagyar kezdi belátni, hogy ő csak egy átlagos közmagyar és akkor viszont minek kéne bárkinek is kíváncsinak lennie arra, amit ír? Szeretne valami normális állást. Jelentkezett a tévében, a városházán, az egyik minisztériumban, elmehetne még tanítanivalamit csinálnia kell, mert két gyereket nem lehet jó suliba járatni a pár cikkéből, kevés fordításból. De nem nagyon valószínű, hogy kap munkát, mert látszólag mégiscsak sikeres (nem szokták szeretni az mert újságírókat a munkahelyeken) és mert mégiscsak az ötvenedik évébe lép nemsokára és hát tényleg, miért ne tudná más is azt a négy nyelvet és plusz esetleg az a más egy húszéves csaj, nem egy rezignált középkorú figura.
Aki magában beszél. |
