December 13-án, este fél 6-tól a MűKEDDvelő nevű sorozat vendégei Györe Balázs, Marno János és Varga Imre lesznek. Helyszín: MU Színház (1117, Budapest, Kőrösy József utca 17.)
Ízelítőül közlünk néhány szöveget a fellépőktől.
Marno János:
Át a Márvány-hídon
MOM, mondod, húzvást fel, felfelé
a parknak, hogy a járásra ráhangold
magad. Mögötted már a híd, le-
szakadhat. Immár az Alkotás után
tartasz, Kiss János, Beethoven, Dolgos utca,
a lakópark mentén kitérsz az úttestre,
orrodba ne vágjon be a klímaszellet.
Éjszaka, ha eddig nem mondtam volna, cca.
háromnegyed egy. Szemed oldalra téved,
a falon anya és lánya adják a szépet,
térded és combod is rongyból, a rongy persze
tudod, hogy húsból, vagy porból, porrongy és hús-
rongy az egész tested, fejedet kivéve,
melyet nincs hova tenned. Mire véljed.
Fellélegzel, ahogy leereszkedsz a láb-
szagú parkba, s kört körre róva haladsz el
egyre egy leszakadt alvó padja mellett.
Mimikri
Kilépek a fogyatékos
szandálomban, és irány a Várfok.
Nyálam hideg, mint a kő.
Hunyorog a parki lámpa, lépcsőt váltok,
halnék meg, elesett tag döglik a
földön. Vagy legyen vége
a világnak, mint húsz, harminc vagy negyven éve
is már, akarattal kerülöm az ipsét,
de nyelvbotlásból mintegy bele-
szagolok. Arcra szívom, arcom mögé
az alvilági bűzt. És nem beszélek mellé,
egy hang nem sok, és nyálam mind a földé.
Varga Imre
A fák között
A kimondható végtelen
elhozza fényeit
ormáról mélyére vet
s terében elmerít
A van ami most élhető
ám az oka titok
míg a mennydörgő létezés
időnk hátára dob
Ebből az éje-sötétből
mely arctalan nevet
halvány merülő útjára
lök formát s ad nevet
s a fák között az égre kap
kéken a pillanat
de a lomb szép zöld tüze
őszünkig itt marad
Györe Balázs
?Lomtalanítani!?
Élni! Lakni! Enni! Sétálni! Meggyógyulni! Ölelni! Tudósítani! Írni! Futni! Gyászolni! Megmenteni! Búcsúzni! Emlékezni! A sorozat végére értem. Letelt az év. Vajon jutottam-e valamire, vagy csak könnyelműen belekaptam mondandómba?
Most pedig takarítani kell!
Az év során már kidobtam egy elszakadt nadrágot, egy táskát, mert a műanyagbélése a ládában megolvadt és összeragadt. Foltos konyharuhát, megszáradt süteményt, megsavanyodott levest, penészes zsemlét hajítottam ki. Újságokat, meghívókat, szórólapokat dobtam ki. Hajszálak, levágott körmök, bőrdarabkák kerültek a lefolyóba. Tisztítottam a kádat a fürdőszobában. Elhasználódott, szinte átlátszó törülközőket hajítottam ki. Izzadságtól megsárgult, kimoshatatlan pólót selejteztem ki. Húgyfoltos alsónadrágot, lyukas zoknit.
A lányom kirúgta angol szerelmét.
A ceruza fája, illetve forgácsa, grafit, radírgumireszelék került a szemétbe. Elrontott kézirat, átlyuggatott indigó, boríték.
Megsavanyodott tejet öntöttem a mosogatóba, bosszankodva. Csokoládépapírt gyűrtem össze.
Eladtam az autómat. Gyalogos lettem: földönfutó. (Huszonnégy éven át volt autóm.)
Apám halála után kidobtuk ágyneműjét, gyógyszereit, pizsamáit, vizeletgyűjtő zacskóit, trikóit és mellényeit.
Kihajítani mindazt, amire nincs szükség! Megszabadulni rossz szokásoktól, rögeszméktől, beidegződésektől, ostoba gondolatoktól! Kipenderíteni a sok kacatot, ócskaságot, ami körülvesz és ami bennem van!
"Ötven felé kivetjük önmagunkból mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom" - írta Kosztolányi. Mi marad? Marad-e valamink: igazi tulajdonunk, sajátunk?
Apám sötétszürke öltönyébe öltözöm, kinyitom Joyce könyvét, és felolvasom hangosan: "Nem vagyok hajlandó tovább szolgálni azt, amiben már nem hiszek, nevezzék azt akár az otthonomnak, a hazámnak vagy az egyházamnak, de hajlandó vagyok megkísérelni, hogyan tudnám az életnek vagy a művészetnek valamely útján-módján a lehető legszabadabban és a legteljesebben kifejezni magamat, a védelmemre pedig nem használnék más fegyvert, mint az egyedülieket, amelyeknek használatát önmagamnak engedélyezem: a csendet, a száműzetés magányát és az agyafúrt értelmet... Nem félek attól, hogy magányos maradok, sem attól, hogy félreismernek és lenéznek, sem attól, hogy elhagyjam azt, amit el kell hagynom. És nem félek hibázni sem, nem félek a nagy hibától, az élethossziglan tartó hibától, sőt talán az öröklétbe átnyúló hibától sem."
