(MTI) - Író az, akinek legalább egy könyvét az éjjeliszekrényén tartja az olvasó. Ha az ember éjjel rosszat álmodik, ha szívének, lelkének vigaszra, menedékre van szüksége, akkor előveszi ezt a könyvet, hogy tőle valamilyen segítséget kapjon - fogalmazott Czakó Gábor.
Mint kiemelte, bár "jelentékeny és jólesik az embernek" a kitüntetés, nem a díj teszi az írót kicsinnyé vagy naggyá, hanem az, ha olvassák. Azt azonban meg kell becsülni, ha mások úgy gondolják, hogy munkájával rászolgált az elismerésre.
A korábban József Attila-díjjal is kitüntetett író, publicista, szerkesztő a magyar katolikus újságíróképzés megszervezéséért, a televíziós esszé műfajának megteremtéséért, sokoldalú, műfajgazdag irodalmi munkássága elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.
Czakó Gábor elárulta, hogy jelenleg is "sokféle dologgal foglalkozik": a többi között most vágták a 351. darabját a Beavatás című televíziós esszésorozatnak, amely 14 évvel ezelőtt indult és arról szól, "ami az ember számára lényeges".
Harmadik kiadásban jelenik meg az Aranykapu - Boldog Salamon király című kötete - folytatta az író, megjegyezve: Salamon, a "különös szörnyeteg" nem tudta, hogy ha az ország élére kerül, tisztának és nemes lelkűnek kell lennie; "sokszoros hazaáruló volt, de vezeklő remeteként halt meg". Czakó Gábor tollából születtek rémmesék, mesekönyvek, színjáték és esszé, valamint "feltalálta a nyelvrégészetet" is.
Arra a kérdésre, hogy pályájának melyik időszakára emlékszik vissza a legszívesebben, azt felelte: "az egészre, mert a megpróbáltatások és a szenvedéssel teli pillanatok is mind értékesek". Művei közül is mindegyik közel áll a szívéhez, hiszen mindenből, még a rosszból is tanulhat az ember - hangsúlyozta.
Czakó Gábor 1942-ben született a Tolna megyei Decsen. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1965-ben, ezt követően 1972-ig jogászként dolgozott. Az Új Tükör, a Mozgó Világ és a Négy Évszak szerkesztője volt, utóbbinak 1985-86-ban főszerkesztő-helyettese. Az Igen című katolikus lap főszerkesztőjeként tevékenykedett 1989-90-ben, 1991-től a Publica Rt. elnöke, 1992-98-ban a Magyar Szemle szerkesztője. Megszervezte a katolikus újságíróképzést, 1990-ben Antall József miniszterelnök tanácsadója lett, 1997-2001 között a KDNP képviseletében az MTI tulajdonosi tanácsadó testületének tagjaként működött, 2007 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Jelentős alkotásai közé tartozik a Disznójáték és a Fehér ló című színművek, a Várkonyi krónika, a Megváltó, a Luca néni föltámadása és az Angyalok. Az 1980-as évektől munkáit egyre erőteljesebben határozza meg az újszövetségi etikai indíttatás és a humor. Ekkor vált jellegzetes szemléleti formájává és műfajává a fantasztikus parabola, az esszé, valamint a mese és az anekdota (általa "rémmesének" nevezett) keverékformája. 1997-től a Duna Televízióban Beavatás címmel esszésorozatot készített, a forgatókönyvek könyv alakban is megjelentek.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, a többi között 1975-ben József Attila-díjat, 2000-ben Arany János-díjat, 2008-ban Nagy Gáspár-díjat és Pro Literatura-díjat, 2010-ben Prima Díjat kapott.
