Az angol drámaírót, aki éppen három napja ünnepelte 75. születésnapját, nem emlegették az esélyesek között. London East End negyedében született állítólag portugál (vagy talán magyar) származású szegény zsidó családban, apja szabó volt. Pinter már tizenévesen verseket küldött különböző magazinokba, minimális sikerrel. Sokat olvasott, elsősorban Franz Kafka és Hemingway műveit. 1948-tól a Royal Academic of Dramatic Art, majd a Central School of Speech and Drama diákjaként színészetet tanult, de az iskolákat hamar otthagyta, s úgy döntött, hogy elméleti tudását a gyakorlatban kamatoztatja: David Baron néven különböző társulatokhoz állt hivatásos színésznek.
Munkája közben bejárta szinte egész Angliát és Írországot, így szerzett tapasztalatait, benyomásait később műveiben is felhasználta. Drámaíró korszakának kezdetét 1957-re datálják: ekkor írta A szoba című egyfelvonásosát, amelyet a bristoli egyetem színháztudományi intézete mutatott be csaknem visszhangtalanul. Ugyanebben az évben megszületett Az étellift című darabja, aminek ősbemutatójára csak évekkel később került sor, szintén szűk körben. Egy évvel később elkészült első, egész estét betöltő darabja, A születésnap, amelyet egy kis londoni színház mutatott be, kereken egy hétig, a nézők és a kritikusok teljes értetlenségétől kísérve.
A színpadi bukás után nehéz helyzetbe került Pintert a BBC hangjátékosztálya segítette ki, miután bemutatták Egy kis fájdalom című hangjátékát. Ezt követő háromfelvonásos drámája, A gondnok 1960-ban átütő sikert aratott, s bebizonyította, hogy Pinter több az ekkor divatos abszurd dráma egy újabb középszerű művelőjénél.
1963-tól új kifejezési formákat találva magának, a televízió és a film meghódítására készült, nem csekély sikerrel. Minimális helyváltoztatást eszközlő, egyetlen szobában vagy hivatali helyiségben játszódó, kevés személyt mozgató kamaradrámái jól megfeleltek a képernyő intimitást és zártságot igénylő formai követelményeinek. Több darabját is átírta a televízió számára, sőt A születésnap és a Hazatérés tévéváltozataiban a szerző színészi játékát is élvezhette a közönség. Ezen kívül televízióra alkalmazta Proust Az eltűnt idő nyomában című regényét is.
Filmforgatókönyv-íróként többször dolgozott együtt Joseph Losey rendezővel (A szolga, a Baleset és A közvetítő című filmekben), Elia Kazannal Az utolsó cézár, valamint Karel Reisszel A francia hadnagy szeretője című alkotásokban. Kétszer is jelölték Oscar-díjra a legjobb forgatókönyv kategóriában: 1981-ben A francia hadnagy szeretőjéért, 1983-ban pedig a saját darabjából készült Árulásért. Három ízben nyerte el a New York-i filmkritikusok díját, egyszer pedig a brit filmakadémiáét. A film világában azonban nemcsak mint forgatókönyvírót tartják számon, rendezőként és színészként is egyaránt elismerik. Legnevezetesebb alakítását a Teknősnapló című filmben nyújtotta Glenda Jackson oldalán.
Kisebb-nagyobb kitérőkkel tarkított drámaírói pályájának fontos állomásai voltak a Hazatérés, a Csönd, a Régi idők, a Senki földje és az Árulás, amelyeknek mindegyike a sajátos, csak Pinterre jellemző új drámai stílusban fogant. Szokták Beckettel és Ionescóval rokonítani, de míg Beckett és Ionesco parabolái valamely tétel, állítás illusztrációjára törekszenek, Pinter darabjai pusztán helyzeteket, e helyzetekben mozgó embereket ábrázolnak, mindenféle tanulság nélkül. Kedvelt helyszíne a szoba, mely az otthon, a védettség, a menedék, a privát élet jelképe, az azon túl lévő világ az ismeretlen, a fenyegető veszedelem, a szorongató valóság, mely bármely pillanatban szétzúzhatja biztonságosnak hitt létünket. Pinter ugyanakkor a nyelv művésze is, egyként ismeri a külváros és a villanegyed beszédmódját, dialógusai tele vannak váratlan fordulatokkal és humorral. Egyes kritikusok szerint színdarabjaiban sikerült maradéktalanul megvalósítania Flaubert célját, az impassibilitét, a tökéletes távolságtartást és szenvtelenséget. Ám a pinteri részvétlenség sokkal inkább a mindenkire kiterjedő részvét, a sajnálat, mely minden embert egyformán az abszurd világ áldozatának tekint.
Szemléletével összefügg pacifista meggyőződése is: tiltakozott többek között az 1999-es szerbiai NATO bombázás, az Egyesült Államok afganisztáni és iraki hadművelete ellen. 2005 tavaszán Wilfred Owen-díjjal tüntették ki a War (Háború) című 2003-as verseskötetéért, amely az iraki háború ellen szóló verseit tartalmazza.
Életrajzában nem felejti el megemlíteni azt sem, hogy nagy krikett rajongó is, s a Gaieties Cricket Club elnöki tisztét is betölti.
Harold Pinter drámáit folyamatosan játsszák a színházak
Folyamatosan játszották a magyarországi színházak Pinter drámáit az elmúlt évtizedekben; az Árulás jelenleg is műsoron van Budapesten.
A drámaíró említett alkotását a Formiusz Színház a jövő héten, pénteken és szombaton adja elő az RS9 színpadán.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tájékoztatása szerint az Árulást 1984-ben Győrben és Szolnokon is láthatta a közönség, 1985-ben a József Attila Színház mutatta be a Vigadóban, majd 1998-ban a Pesti Színház.
Harold Pinter színművei már harminc évvel ezelőtt jelen voltak a magyarországi színházi kínálatban: 1975-ben az Ódry Színpadon adták elő A szerető című egyfelvonásost, amelyet azóta, 1997-ben a Budapesti Kamaraszínház is műsorra tűzött.
Az 1961/62-es színházi szezon óta a legtöbbször A gondnok került színre: 1978-ban például a Pesti Színházban és Miskolcon, 1992-ben Veszprémben, 1994-ben Kaposváron, 1995-ben a szatmárnémeti és a Merlin színház közös előadásában Zsámbékon, 1997-ben az Ódry Színpadon játszották.
Többször láthatta a közönség a Régi idők, a Hazatérés és a Születésnap című darabot is, de megjelent a repertoárokon A melegház, az Étellift, Az enyhe fájdalom, az Afféle Alaszka és Az utolsó pohár című dráma is.
2000-ben a Radnóti Színház (Születésnap), 2002-ben és 2003-ban a Bárka (Hazatérés, Holdfény) tűzött műsorára Pinter-darabot, míg tavaly az RS9 mellett a veszprémi teátrumban (A szerető, Az utolsó pohár) és a tatabányai színházban (A szerető) is játszották egy-egy művét.
Harold Pinter darabjait olyan rendezők állították színpadra Magyarországon, mint például Gothár Péter, Hegyi Árpád Jutocsa, Gazdag Gyula, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Grunwalsky Ferenc, Szurdi Miklós, Taub János, Valló Péter, Lukáts Andor.
(MTI-Panoráma)
Újra kiadják Harold Pinter drámakötetét Magyarországon
Még az idén újra megjelenteti Pinter válogatott drámáit az Európa Könyvkiadó - közölte Tegyi Tímea marketing referens csütörtökön, a stockholmi bejelentés után az MTI-vel.
Az Európa Könyvkiadó mostanáig három kötetet adott közre a brit drámaíró írásaiból.
A Drámák 1975-ben jelent meg, majd ugyanilyen címmel, kilenc alkotással 2000-ben is napvilágot látott egy válogatás, de némileg más tartalommal "frissítve". A klasszikusnak számító drámák mellett olyan művek is szerepeltek a könyvben, amelyek addig csak folyóiratokban jelentek meg, sőt két-három írást újra is fordíttattak. A harmadik kötet, Az Árulás - Senkiföldje 1982-ben jelent meg.
A Pinter-művek magyarországi kiadásának jogai 1975 óta vannak az Európa kiadónál, amely A gondnok című drámát diákkönyvtár sorozatában is közre adta, Ionesco művével, A kopasz énekesnővel "párban".
Upor László, a Drámák egyik szerkesztője az MTI-nek elmondta: Harold Pinter írásait nem nagyon ismerjük Magyarországon, ugyanakkor darabjait folyamatosan játsszák a színházak.
Örömét fejezte ki, hogy drámaíró kapja az idén az irodalmi Nobel-díjat, mert - mint megjegyezte - a dráma "eléggé mostoha műfaj"; ma Magyarországon nem számít illetlenségnek, ha valaki nem ismer egy kiemelkedő drámaírót, míg költők, írók esetében ez másként van.
"Nem nagyon lehet szabadulni attól, amiről Harold Pinter ír, akkor se, ha olyan korban élünk, amikor inkább becsukjuk a szemünket" - jegyezte meg, hozzáfűzve: a szerző egészséges konoksággal arra próbál rávenni bennünket, hogy csak a lényegre figyeljünk, de nem mondja meg, mi az.
Pinter arról ír, milyen reménytelen világban élünk, vagy milyen reménytelenné tesszük a világot magunk körül; valamiképpen az ember emberek általi elnyomásáról beszél. Néha ugyanakkor "rendkívül jókat lehet mulatni" művein, megjelenik bennük egyfajta "sötét, gyönyörűséges humor" - magyarázta.
Upor László elmondta, hogy az 1950-es évek közepén indult Harold Pinter első darabja a Születésnap volt, de az igazi sikert következő drámája, A gondnok aratta. Az árulás 1978-ban született, majd mintegy tizenöt évig az alkotó nem írt teljes estés darabot; ezután következett az óriási erejű Holdfény.
Upor László kiemelte, hogy Pinter nem "bőbeszédű" író; csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Nem utánzott soha senkit, önmaga is utánozhatatlan.
Rámutatott arra, hogy a drámaíró néhány alkotása még nem jelent meg eddig magyarul; tudomása szerint Harold Pinter versei, tanulmányai és kisprózái egyáltalán nem láttak napvilágot magyar nyelven.
Mint mondta, mindenkinek köze lehet a drámaíróhoz, "aki nem irtózik végletesen a színháztól"; a Nobel-díj ráirányíthatja a figyelmet Harold Pinterre és valamennyi drámaíróra.
Kertész Imre magyar írót szeretett volna Nobel-díjasnak
Kertész Imre, a három évvel ezelőtti irodalmi Nobel-díjas jobban szerette volna, ha az angol Harold Pinter helyett magyar írót tüntettek volna ki.
Kertész Berlinben úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy gratulál Pinternek, de nem ismeri, nem olvasott tőle semmit. "Jobban örültem volna, ha magyar nevet látok, s örülnék, ha minden nap Nobel-díjat osztanának" - közölte az író, aki az elkövetkező hetekben Győrben és Frankfurtban is tart felolvasóestet. Frankfurtban, ahol novemberben magyar kulturális hónap lesz, a Detektívtörténetből, mint fogalmazott, "Magyarországon elsikkadt" munkájából olvas fel.
A német nyelvterületen vegyesen fogadták, hogy Az étellift és A gondnok szerzője részesült az idei irodalmi Nobel-díjban.
Marcel Reich-Ranicki, a legnevesebb német kritikus "jó és helyes döntésnek" nevezte a stockholmi akadémia állásfoglalását. Pinter "tipikus színpadi szerző", aki nem csak a kritikusok körében aratott sikert. Nem úgy írta a műveit, hogy közben hátat fordított a publikumnak. Pinter magányos egyének mindennapjait ábrázolja, s azt, hogy ezeket a magányosokat "valamilyen zavaros erők és hatalmak fenyegetik" - mondta Reich-Ranicki.
Sigrid Löffler osztrák kritikus szerint Pinter Nobel-díja "bizarr választás". Löfflernek eszébe se jutott volna "az idejétmúlt" Pintert választani.
Denis Scheck német irodalomkritikus, egy népszerű könyvajánló műsor vezetője "a világirodalom megszégyenítésének" nevezte Pinter kitüntetését. A zsűri blamálta magát, számos nagy élő író maradt az idén is díj nélkül, miközben "Dario Fo-féle politikai bohócok részesülnek a díjban" - vélekedett Scheck.
Harold Pinter szinte provokatív alkotó
Hihetetlenül energikus, szinte provokatív, olvasóját, nézőjét állásfoglalásra késztető alkotóként jellemezte Harold Pintert az MTI-nek Lévai Balázs, aki két és fél éve készített interjút a Magyar Televízió számára az alkotóval.
"Én azt gondolom, hogy feltétlenül jó helyre került az irodalmi Nobel-díj" - mondta Lévai Balázs, aki londoni találkozásukra emlékezve nagyon rokonszenvesnek mondta, hogy a számtalan korábbi sajtónyilatkozata ellenére Pinter izgult az interjú előtt. "Nem rutinból akarta megoldani, hanem láthatóan komolyan vette" - mondta az MTV szerkesztő-műsorvezetője.
Lévai Balázs emlékeztetett arra, hogy a brit szerző irodalmi munkássága mára erősen összefonódott politikai szerepvállalásával. "Ő azt mondja, nem íróként feladata, hogy politikai véleményét elmondja, hanem civilizált emberként" - mondta, s hozzátette, hogy részt vett az iraki háború elleni megmozdulásokban, s a George W. Bush amerikai elnök elleni kampányokban.
Az ötvenes-hatvanas években az "abszurd vonalon elinduló dráma legjelentősebb képviselője volt", aki mára az angolszász irodalom megkerülhetetlen figurájává vált, íróként, színházi rendezőként, színészként, forgatókönyvíróként.
"Pinter borzasztóan furcsa színdarabokat ír, sokszor nem is lehet pontosan érteni, hogy mi mozgatja a szereplők között az eseményeket" - mondta, hozzátéve, hogy a szerző a korábbiaknál sokkal erősebben vonja be műveibe az olvasót, nézőt, "megteremti a teret a szereplők számára, de utána hagyja, hogy a karakterek maguk beszéljenek, ő csupán követi a sorsukat".
Lévai Balázs kiemelte: Pinter eléggé inspirálja az olvasót, mindenképpen arra késztet, hogy értékítéletet alkosson művéről - akár azzal is, hogy elutasítja.
Harold Pinter igazi színházi szerző - véli Bálint András
Az idei irodalmi Nobel-díjas igazi színházi szerző, szövegkönyve pontos kotta - mondta Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója.
"Rövid és egyszerű mondatokat ír, igazi színházi szerző. Tulajdonképpen kotta, nagyon pontos kotta az ő szövegkönyve" - fogalmazott a színész és színházigazgató, aki több Pinter-darabban is játszott.
Elmondta, hogy a Radnóti Színház társulata 2000-ben, Harold Pinter 70. születésnapja alkalmából körülbelül másfél éven keresztül legalább ötvenszer játszotta Születésnap című darabját.
Harold Pinter "színházi ember (...), ugyanakkor költő is, titokzatos, nagyon nehéz megfejteni".
Bálint András, aki kedvenc Pinter-művei között említette a Hazatérés és az Árulás című darabokat, azt mondta: "Az én szívemben már réges-régen megkapta a Nobel-díjat".
Harold Pinter, az angol dráma dühös embere
Pinter egyes életrajzi adatok szerint portugál, mások szerint magyar felmenőket tudhat családjában, egy azonban biztos: hétfőn múlt 75 éves, az angol kortárs drámairodalom legnagyobb alakja igen dühös a fennálló világrendre.
A modern abszurd komédia angliai úttörőjeként is számon tartott író - aki pályafutása során költészettel, színházi rendezéssel, sőt színészettel is foglalkozott - 1930. október 10-én született London nyomorúságos keleti-északkeleti szegletében, az East Enden, Hackney kerületben, amelyet akkor még jelentős részben a kolduslét határán tengődő kelet-európai zsidó bevándorlók és leszármazottaik népesítettek be.
Pinter azonban - talán azt illusztrálandó, hogy mennyire utálja a mai brit politikát és közéletet - nem Londonban, hanem egy szigettel odébb, Írországban ünnepelte születésnapját.
Dublin kapott az alkalmon, és egész irodalmi-színházi fesztivált rendezett tiszteletére. Többször előadták egyebek mellett a Régi időket, és színpadra kerülnek Pinter-darabokból és -versekből összeállított egyvelegek is.
A nemzetközi színházi és filmélet krémje is fontosnak tartotta, hogy a drámaóriást személyesen köszöntse. Michael Gambon - egyebek mellett a Csodálatos Júlia című Szabó István-film egyik szereplője - New Yorkból, Jeremy Irons pedig Budapestről ugrott át Dublinba, és számos más neves személyiség is megjelent a dublini Unicorn étteremben szervezett nagyszabású díszvacsorán.
Irons a The Guardian című brit lap hétvégi számában azt mondta: nagyon fontos, hogy "a tőlünk telhető legnagyobb ünnepléssel mutassuk ki rokonszenvünket ... és bíztassuk Haroldot, hogy csak így tovább".
Irons nem részletezte, hogy pontosan minek a folytatására akarják ösztönözni Pintert, de az bizonyosnak tűnik, hogy az idős író továbbra sem lesz a fennálló világrend, és azon belül is főleg az angol-amerikai politika nagy barátja.
Az angol dráma dühös embere eddig sem folyamodott irodalmias szépelgésekhez, amikor éppen a brit és az amerikai kormányról fejtette ki véleményét. Az iraki háború előtti és alatti londoni tömegtüntetéseken - rendre visszatérő szófordulattal - a katonai fellépést előre megfontolt tömeggyilkosságnak, az Egyesült Államok kormányát "elmebeteg bűnözőknek" nevezte.
Nevét és aláírását adta ahhoz a más neves közéleti személyiségek által szintén támogatott, jelképes és a kezdeményezők által is tudott módon eleve kudarcra ítélt parlamenti felelősségre vonási eljáráshoz is, amely egy éve indult Tony Blair ellen, azon a címen, hogy a brit miniszterelnök félrevezető indokokkal vitte háborúba az országot Irak ellen.
Pinter már korábban is világossá tette, hogy nem híve semmilyen külső beavatkozásnak. Már az akkori Jugoszlávia elleni 1999-es NATO-légiháborút is közönséges tömeggyilkosságnak nevezte, két évvel később pedig nyilvánosan követelte Slobodan Milosevic, a Hágának kiadott volt szerb vezető szabadlábra helyezését, mondván: ha Milosevicet a vádlottak padjára ültették, mellé kell ültetni Bill Clinton volt amerikai elnököt is, amiért "azok a hős repülősök 15 ezer láb magasságból gyermekeket széttépő repeszbombák millióit szórták le ... és ehhez Blair még tapsolt is".
Londoni kommentárok szerint talán nem véletlen, hogy a születésnapot Nagy-Britanniában meglehetős csend övezte, és csak a BBC rádió 3-as csatornáján szenteltek neki időt, új munkája, a Voices (Hangok) bemutatásával; ennek központi eleme az ember emberrel szembeni embertelensége.
Harold Pinter honlapja.
