Három huszár baktatott az úton hazafelé. Megkapták az obsitot, hát jókedvükben fütyörésztek. Amikor elfáradtak, egy öreg odvas fűz alá heveredtek. Ahogy körülnéztek egy kicsit, találtak egy zacskó aranyat. Igen megörültek neki, de hát hogyan osztozzanak rajta? Elaprózni nem akarták, így hát megegyeztek, azé legyen az arany, aki nagyobbat tud mondani. Az egyik rá is kezdte: - Az én öregapám földjén akkora óriási káposzta nőtt, hogy egy regement is jóllakhatott volna belőle. - A másik megtoldotta: - Nálunk meg van egy akkora üst, hogy egy napba tellett, mire körüljártam. - A harmadik sem akart alulmaradni: - Nekem olyan öreganyám volt, hogy hátulról volt szeme. Ezen aztán mind a hárman jót kacagtak. Az első megkérdezte: - Mit csináltatok azzal az irdatlan nagy üsttel? - Megfőztük benne a te káposztádat - felelte a második. - Hát azt meg ki látta? - kérdezte a harmadik. - Az a te vén, hátulról néző öreganyád! - felelték rá mind a ketten. Dőltek a nevetéstől. Az aranyon meg igazságosan megosztoztak.
