Hattyúdal

Irodalom

Négyen jönnek, két házaspár, autóval. Az idő sajnos elég rossz, szinte egész nap esik; első napjukat így jobb híján a bérelt nyaralóban töltik. Talán nem is olyan nagy baj ez, gondolják, marad idejük nyugodtan kicsomagolni, elrendezkedni.
Estére váratlanul eláll az eső, még a nap is kisüté a vacsorának már a verandán látnak neki. Utána kiülnek a tópartra, tüzet nem gyújthatnak ugyan, amint akarták, hiszen nem maradt száraz fa, mégis elgyönyörködnek egy darabig a látványban. Akkor fedezik fel a hattyút. Magányosan úszkál a tavon, néha kievez a parthoz, akár meg is simogathatnák. Kenyérbelet dobálnak neki, majd aludni mennek.
De az éjszaka közepén valamennyien szinte egyszerre riadtak fel. Nem tudják, mire is, hiszen úgy tűnik, csend van. Valami énekszót emlegetnek. Az egyik férfi, tehetséges mikrobiológus, kimegy megnézni a dolgot és azzal jön vissza, hogy a hattyú énekel. Nem nagyon hisznek neki, ám mindhárom másikat hajtja a kíváncsiság, együtt mennek ki a partra és valóban, a hattyú énekel.
Másnap reggel kicsit fáradtan ébrednek, ráadásul újra ömlik az eső, így is megy egész nap. Pedig erre a napra kirándulást terveztek, hát abból nem lesz semmi. Délig még csak elmegy az idő valahogy, az asszonyok nagy főzést csapnak; a délután viszont fárasztóan unalmas. Kimennek bóklászni a tóhoz, esernyővel, ebben nem találnak semmi érdekeset. Este kártyáznak és tévét néznek, amikor hallják, hogy megint itt a hattyú.
A mikrobiológus felesége kimegy és jelenti, hogy a hattyú népdalokat énekel.
A másik házaspár együtt látogatja meg, mégsem ugyanazt mondják: a férfi szerint rém hamisan az All around the world-öt rikoltozza, an ő egy Schubert-dalt hallott.
A mikrobiológus egy híres operaáriát, csak nem jut eszébe, mi is az.
És bizony eltelik ez az éjszaka is, már csak egy napjuk marad, este pedig indulniuk kell haza. Rosszkedvűen készülődnek, az eső csak nem akar elállni. A hattyú lelkesen trallalázik utánuk, nagy szárnyát megemeli, olyan, mintha fehér zsebkendőt lobogtatna a távolból.

A következő héten négyesben vacsoráznak, pár üveg finom bor után megered a nyelvük és közösen kitervelnek mindenfélét, amit a hattyúval kezdeni lehetne. Legjobb ötletük egy kis panzió, amit a tó partjára építenek. Fő vonzerejét a hattyú jelenti, mely esténként énekel a kerthelyiség vacsoravendégeinek. Lehet rendelni nála, esetleg szerződtetnek egy zongoristát vagy gitárművészt, hogy kísérje.
A környék alaposan fel is lendül, jól bejön nekik a panzió. Talán a sok eső miatt, az épületet amolyan ál-Tudor stílusban építtetik fel, nagyon jól mutat környezetében. Igazából nem a haszon miatt csinálják, a szezon nagy részében ők maguk is lenn vannak, a többi szobát pedig általában ismerősöknek adják ki. Esténként meg tényleg jó szórakozás, hogy a hattyú bármit elénekel, amit kérnek tőle.
Így, ha minden jól megy, a vállalkozás kinövi magát. Turistacsoportok jönnek megnézni a létesítményt, évente több tízezren hallgatják a hattyút, szépen fogynak a legsikeresebb dalait tartalmazó hanghordozók.
Egyszer-kétszer fölmerül a turné lehetősége is, de arra nincsen mód.
Lehetnének gyermekei a hattyúnak. Azok minden bizonnyal örökölnék a tehetségét. Az üzletet nem csak megalapozni kell tudni, hanem fenntartani és fejleszteni is.
Ugyanabban az évben a mikrobiológus hosszabb ösztöndíjat kap a tengerentúlra, feleségével együtt odaköltöznek.
Vandálok megsebzik a hattyút, szerencsére gyorsan felgyógyul, különleges képességét nem veszíti el.
Irodalma támad. Képe albumokban és a társasági lapok címoldalán, hangja elemzések tárgya. Kultikus figura, verseket írnak hozzá.
Filmfőszerep? Nem, az túl korai volna. Talán animációs szóba jöhet.
Általánosságban igaz mondások vele kapcsolatban. Sose feledkezz el a hattyúról. Látogasd meg gyakran, vigyél kenyérbelet. Beszélj hozzá. Ő mindenkoron meghálálja majd gondoskodásodat, ha már egyszer énekel.
Azután jön a pincér, fizetni kell.