 |
| Heller Ágnes |
Heller Ágnes nem bíz semmit a véletlenre, sem másokra. A 80. születésnapjára megjelent Filozófiám története című kötetben önmaga kutatójaként és filozófia-történészeként tárta és mérte fel egy roppant életmű termését, amely történetesen a sajátja. Heller Ágnes gondolkodói bátorságára vall, hogy erős lélekkel és kellő távolságból élte és olvasta újra az életművét, hogy kritikus attitűddel összegezze. Maga tartott szigorú rostát felette, hogy mit tart belőle - ma - értékállónak, s mit nem. Filozófiai regényt tarthatunk a kezünkben, mégpedig olyan regényt, amelyben életrajzi tényeket nélkülözve, pusztán a gondolatok fejlődése köré építi narratíváját.
Somlyó Zoltán: Zsidó mezőkön című, a zsidó sajtóból összegyűjtött nagyrészt kiadatlan verseit, prózáit tartalmazó kötetet Kőbányai János állította össze és szerkesztette, míg Hámutál Bár-Joszéf: Szentjánosbogár-éjszakán verses kötetét Gergely Ágnes fordította. Ezekből a versekből jelentős költő lép elénk, körülötte a viszonylag fiatal ország panorámaképe, és a zaklatott koré. A költő életrajzából annyi derül itt ki, amennyi a felnőtt olvasóra tartozik. A családból kiszakított gyerekkor, a vadonatúj anyanyelv traumái, a háborúzás, az elesett fivér, a gyász másmilyensége, a vigasztaló tengeri táj. Az érzékien izzó szerelem, az érzékiséggel átitatott növények, a tenger és a fiatalság. Az anyaság mardosó tapasztalata. A régmúlt, az orosz pogromok. A zene. A muzsikus fiú, aki fölcseréli a hangszerét fegyverre. Talán ezért olyan muzikálisak Hámutál Bár-Joszéf versei.
A Kiadó a Könyvhétre jött ki a Múlt és Jövő 2009/1-es számával.
