A Magyar Műhely Galériában június 14-én, szerdán 18 órakor nyitják meg Hermann Zoltán ?Mutató? című kiállítását. A kiállítást megnyitja: L. Simon László író, szerkesztő. Megtekinthető: 2006. július 7-ig, munkanapokon 10?17 óráig.
Támogatók: Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Ráció Kiadó.
A Magyar Műhely Galéria címe: 1072 Budapest, Akácfa utca 20.
A művész egyik korábbi, Foltok c. kiállításáról írta Kerber Zoltán:
?Hermann Zoltán kiállítása a Dorottya Galériában egy ismert, már nagy hagyománnyal rendelkező gesztust gondol újra: mégpedig az újrahasznosítással történő átlényegítést. Gyökerei egészen a dadaizmusig nyúlnak vissza (bár Baudelaire-t is megemlíthetnénk, aki a költőt szemétdombon turkáló guberálónak gondolta el), de hogy ne menjünk olyan messzire, Lawrence Alloway, amerikai kritikus terminusával junk culture-nek nevezett irányzat alkotóinak műveiben találjuk meg határozottan ezt a gesztust. Így hívták ugyanis a hulladékok (illetve szemét) felhasználásával készült alkotásokat az ötvenes évek Amerikájában. Igaz volt ez a törekvés a háború utáni újrealistákra is, de igaz a hatvanas évek vége felé divatos olasz irányzatra is, melyet (mily véletlen!) szintén egy kritikus, Germano Celant nevezett el arte povera-nak. (Természetesen még számos irányzatot lehetne citálni, mert a XX. századi művészetben - sajnos? - szinte minden mindennel összefügg. Ezért kell egy kritikusnak ezt a zsákutcát elkerülni.)
Hermann Zoltán kiállítása talán az arte povera-hoz áll legközelebb, hiszen a konceptuális művészet tisztán fogalmi (szinte anyagtalanító) szemlélete mellett arra is hangsúlyt fektet, hogy a kompozíciók személytelen, reduktivista szemlélete ellenére, éppen a foltok, gyűrődések kiképzésében mutasson fel egyedi, személyes, szubjektív, játékos gesztusokat is. Hermann alkotásai is megvalósítják az arte povera-ra jellemző trivialitást, ?szegénységet?, illetve provokatív (bár ez nem egyértelmű, mint később látni fogjuk), antiesztétizáló gesztusokat, ugyanakkor az érzéki tapasztalatoknak és élményeknek is helyet ad.
Az újrahasznosítás a magyarországi művészek körében sem előzmény nélküli. Legjelentősebb kísérlete talán a nyolcvanas évek végén több kiállítást is megért (Műcsarnok, Pécsi Galéria) laufer-projekt, ami már akkor is ellentmondásos eredményeket hozott. Az alkotói csoport (Attalai Gábor, F. Farkas Tamás, Nánay Szilamér, Szenes Zsuzsa, és még több művész) a gépi mintafestés segédeszközeként használt, s egy idő után hulladékká (a gyártási technológiák változásával pedig fölöslegessé) váló szövetcsíkokat használta fel, alakította át különböző technikákkal, koncepciókkal és kompozíciókkal. Az iparművészetben pedig külön irányzattá vált (a lakáskultúrában már popularizálódott is) a különböző patchwork-ök készítése.? (A teljes cikk ITT olvasható)
A Magyar Műhely honlapja
