(MTI) - 1917-ben született Budapesten, somogyi birtokos családból, anyai ágon Zichy Mihály festőművész a dédapja. A cárok udvari festőjének múzeumát még az író apja alapította a szülőfaluban, Zalán, a család egykori kúriájában, és ő is ott nőtt fel. Református vallású volt, de a piaristáknál nevelkedett, 1935-ben érettségizett, majd beiratkozott a jogra, párhuzamosan felvette Kodály Zoltán szemináriumát, teljesítette a katonai szolgálatot és elvégezte a Bécsi Konzuli Akadémiát. Megtanult franciául, németül, angolul és oroszul.
A baráti összejöveteleken kamaramuzsikált, szívügyének tartotta a 20. századi magyar zene nagy alakjának, a Svájcban elhunyt Veress Sándor életművének itthoni megismertetését.
Diplomáciai tanulmányait Párizsban kívánta folytatni, de 1939-ben már nem mehetett ki, mert kitört a második világháború. Itthon viszont elvégezte a Mezőgazdasági Akadémiát is. Teleki Pálhoz és Antall Józsefhez hasonlóan tagja volt a Piarista Öregdiákok Szövetségének, ahol a politikai és társadalmi reformok szükségességével foglalkoztak. Belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FKGP) is.
1942-ben behívták katonának, a 2. Hadsereggel a Don-kanyarban harcolt, a voronyezsi csatában az első vonalban volt, visszavonuláskor megsebesült, majd nehéz körülmények között hazajutott. Itthon bekapcsolódott a Teleki Pál Munkaközösségbe, lengyel és francia menekülteket segített. Magyarország német megszállása után csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, szerkesztette az Eb ura fakó című földalatti lapot, zsidókat, katonaszökevényeket bújtatott társaival együtt. A mozgalom 1944 tavaszán megszerezte az "Auschwitz-jegyzőkönyvet", a táborból megszökött két szlovák zsidó pontos leírását a lágerről és arról, mi történik az odahurcoltakkal. Horthy kormányzó ennek megismerése után állíttatta le a budapesti zsidók deportálását.
1945 és 1947 között az FKGP külügyi osztályát vezette, majd 1947 elején összeesküvés vádjával letartóztatták és két év börtönre ítélték, de ideiglenesen szabadlábra helyezték. Akkor emigrált, előbb Ausztriában és Svájcban töltött néhány hónapot, majd Párizsban várta meg az amerikai vízumot.
Washingtonban a katolikus egyetemen elvégezte a könyvtáros képzőt, a Kongresszusi Könyvtárban kezdett dolgozni, a Szabad Európa Rádió sajtóosztálya számára dolgozta fel a magyar lapok kulturális híreit. Hét évet töltött ott, majd a marylandi egyetem könyvtárában dolgozott 23 évig, nyugdíjba vonulásáig, és közben megalapította az Occidental Press kiadót. 1951 és 1964 között Hírünk a világban címmel folyóiratot jelentetett meg. Az első kiadott könyv a Száműzöttek naptára volt. Legnagyobb sikerének a Korunk szellemi körképe című antológiát tartotta: a francia Gaetan Picon műve magyar fordításban több mint tízezer példányban került Magyarországra.
Csicsery-Rónay István 1990-ben, a választások után egy héttel tért vissza Magyarországra. Több könyve jelent meg, köztük A harmadik történelmi emigráció, A történelem szolgálatában, az Első életem, a Magyarország a II. világháborúban és a Koncepciós per 1947 című munka. Megkapta a magyar Pulitzer-emlékdíjat, 2006-ban a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmese lett, 2010-ben pedig a Köztársasági Érdemérem kitüntetést vehette át Schmitt Pál államfőtől.
