 |
Egy pohár vörösbor Danilo Kiš emlékére címmel irodalmi est zajlott december hetedikén, melynek keretében részleteket mutattak be a Danilo Kiš - gyermekkor és ifjúság című szerb dokumentumfilmből. Az est után Danilo Kiš egykori barátai, ismerősei, olvasói beszélgettek az íróról.
Az "utolsó jugoszláv írónak" vallotta magát, és a szerbhorvátot tartotta az anyanyelvének - a nyelvnek, melyen "ír és álmodik". A lexikoncikkek hagyományos kezdőmondata Danilo Kiš esetében nehezen megfogalmazható, s ha a problémát fejtegetni kezdjük, máris életének és művének (meg a történelemnek) legrázósabb kérdéseivel szembesülünk. () Jugoszlávia nincs, szerbhorvát nyelv, mondják, szintúgy nincs, Danilo Kiš azonban van - létezik, mint különleges, soktényezős identitás, mint összecserélhetetlen szellem és intellektuális minőség.
A kiállítás kurátora, Radics Viktória szavainál aligha lehetne pontosabb képet festeni a hetven éve született szerb íróról, akinek ez az első életmű-kiállítása Magyarországon. Olyan közép-európai személyiséget mutatnak be látogatóiknak, aki együtt-egyszerre volt szerb, magyar és jugoszláv, Crna Gora-i, pravoszláv és zsidó. Dolgozott Strasbourgban és Bordeaux-ban, élt és meghalt Párizsban. Bármilyen kötöttségek terhelték, gondolkodásában szabad volt, független egy olyan korban, amikor a szabadság, a szabad gondolkodás az ember életébe, az otthon elvesztésébe került, kerülhetett. Már életében díjak sokaságával ismerték el, művei kitörölhetetlen nyomot hagytak Közép-Európa irodalmában. Művek születtek róla, tanulmányok és szépirodalmi írások, versek ihletője volt, mégis kevesen ismerik Magyarországon.
Helyszín: Közép-európai Kulturális Intézet (1088 Budapest, Rákóczi út 15.)
A kiállítás megtekinthető 2005. december 8-tól 20-ig hétköznapokon 10-től 18 óráig.
|
