Hogyan írok?
Legtöbbször fáradtan. Mindegy-állapotban. Olyankor lehet akár írni is.
Leomlanak falak, görcsök, félelmek. Álmosan írok, hajnalban, nagylevegővel,
utolsó félékkel. Majdnem öntudatlanul, oda se figyelve, szeretném meglepni
magam azzal, ami elkészül. Mondjuk, másnap. Vagy pár hét vagy év múlva,
amikor ráakadok arra, amit írtam. Kis meglepetés-öröm-bombák vannak
elhelyezve a gépemen. Ki tudja, mikor akadok valami versre vagy novellára --
regényre?
Én aztán tényleg magamnak írok, pedig én hirdetem legnagyobb hévvel, hogy
íróasztalnak, magának ember (vö: költő) nem ír. Aki ilyet állít, hazudik.
Most akkor: hazudok, vagy rossz az elméletem, vagy mindkét igazság
(igazságomat akartam írni, de hogyan merném én kisajátítani az igazságokat)
igaz, mit sem törődve egymással.
Hogy írok? Géppel természetesen, nem írok, gépelek. Nem írok, élek. Ha nem
írok, élek -- ezt szoktam mondani, de már jó ideje gyanús vagyok magamnak:
észrevettem, hogy amikor írok, élek. Na, ez van. Úgy írok, hogy élek.
Bevallom. Ezt is. Pl. izzadok, mintha bruszvilisz-filmet néznék, amikor
írok, mert úgy izgulok. Laptopírok. Fejben írok. És folyton igyekszem nem
írni. Vágyakozni igyekszem arra, hogy vágyakozzak arra, hogy írni
vágyakozzak. Így írok, és persze amikor nem írok, hosszasan előkészítem
(előélem) az írást. Csupán a rendszerességet zárom ki, nem szeretek reggel
nyolctól, reggeli után, délig, ebédig írni, jegyzetelni. De jegyzetelek,
neurongyűrűket izzasztok elektromossággal agyamban. S ha rá tudom venni
magam a reggelire, már elindul a folyamat: írok, délig-ebédig, révedezve
pötyögöm az adatbeviteli mezőkbe, milyen pizzát, milyen címre, milyen
gyorsan, igyekszem minden kedvezményt kihasználni. Van már pólóm, dvd-m,
jegyem, tollam. Vígan illan. Így írok. Hogy vígan illan.
És persze: magyarul.
Azt hiszem, úgy írok, ahogy élek. Hogyan élek? Jajaj. Például nem olyan
régen felmásztam a Szabadság-hídra. Persze ez hülyeség volt. Most akkor írni
is hülyeség? Én pl. gyakran megijedek, mióta gyerekkoromban nagyon
megijesztettek az élet nevezetu folyamattal. Félve írok. Írva félek. Írva
vigadok. Magyar vagyok vagy mi az isten. Kis i. Kis "i"-vel írok.
Egyedül. Teljesen magányosan. Magánykisimagyarul írok. Fáradtan. És
igyekszem röviden. Mert ráérek.
Mindfent persze: többnyire. Minden csak többnyire. A kivételek szabályosan
ismétlődnek.
