- Azt mondta csaknem 20 évvel ezelőtt: ?Pokolian életellenes dolog egy szobában ülni, és verni az írógépet?Vannak olyan szerencsés alkotók, akik jól megvannak önmagukkal. Irigylem őket, mert én, sajnos, kifelé forduló alkat vagyok.? Sajnos? Ma is ezt mondja, a "Csirkefej" után írt, mai tárgyú darabjai után?
- Most még inkább. Nem a legjobb jött ki az emberekből a legutóbbi 13 évben, ezért a korábbinál is jobban szeretnék magamban lenni, ha tehetném. Ám egy drámaíró számára elengedhetetlen, hogy tökéletesen ismerje azt a közeget, amelyben él. Tény, hogy a "Csirkefej" óta folyamatosan kísérletezem a mával. Mert nekem ez adatott meg, itt kell élnem.
- Tehát azért ír mai magyar tárgyú darabokat, mert ez van, ezt ismeri?
- Azért írok a máról, mert szakmailag rászorulok azokra az alakokra, akik itt mászkálnak körülöttünk. Akik mégis csak ebből az életből valók. Azt írom meg, amit ismerek ? legalábbis drámaíróként.
- A regényei viszont nem magyar és nem mai tárgyúak. A legnagyobb sikert aratott "Az Ikszek" például Lengyelországban játszódik. Történelmi regények, mai magyar drámák ? mi ez a kettősség?
- Érdekes lenne regényt írni korunk Magyarországáról, de én soha nem leszek rá képes. A maximum, amit tudtam produkálni, az a novellák meg a drámák sora. Hozott anyagból dolgozom. Nem tudok máshoz nyúlni, a saját lelkem továbbra sem olyan érdekes. A többi ember sokkal jobban izgat, legalábbis drámában.
- Regényben viszont szabadabb lehet egy író, elengedheti a fantáziáját, mesélhet.
- Egy jó regényhez reprezentatív témára van szükség, s Magyarország ezt nem szállítja. Móricz nagy regényíró, de ha ő is elment Erdélybe, a történelembe. Mert szűkös lett neki az ország. Itt most maximum a "Rokonok"-at lehetne megírni. De az már megvan. Kertész Imre "Sorstalanságá"-hoz és Kardos G. György trilógiájához adott volt, amit megkaptak az élettől a ?40-es években. De mostanában nagy bajban van mindenki, aki szembesül vele: mit lehet ezzel a kicsivel kezdeni? A regény törvényszerűségei szerint nem sokat. Ezzel nemcsak mi küzdünk, hanem az összes kelet-európai kis nép írói.
- A "Csirkefej" volt az első Spiró-dráma, amelyben megdöbbentett a külvárosi udvari lakások világa, a teljes lepusztultság, no meg az, hogy ezt ennyire jól ismeri. Most meg, a "Koccanás"-ban itt ez a sokféle, véletlenszerűen összeverődött ember. Ön íróként nem így él, nem így beszél, mint közülük akár csak egy alak is. Honnan ismeri ilyen jól ezt a sok figurát?
- Aki drámát ír, annak színésznek is kell lennie. Érdemes már eleve olyan figurákat választania, akiket képes színészileg átélni, belülről beszéltetni. Drámaíróként az a dolgom, hogy ismerjem őket. Ezért nem tudok orosz, amerikai vagy történelmi tárgyú drámát írni, mert azokat a figurákat nem tudnám színészként felépíteni.
- Fülel az utcán, az üzletben, esetleg fölír egy-egy jó mondatot?
- A "Csirkefej" megírása előtt három éven át kemény föltáró munkát végeztem, együtt ittam gyerekekkel Csepelen, jártam a GYIVI-ben, a főti gyerekvárosban. A "Koccanás" előtt nem végeztem szociológiai kutatásokat, mint a "Csirkefej" vagy néhány más darabom, például a "Dobardan" esetében, amely előtt elmentem menekülttáborokba, s rengeteget beszélgettem bosnyákokkal, horvátokkal.
- Könnyű annak, aki az anyanyelvükön tud szót érteni velük! Csakhogy ha egy író terepszemlére megy, jó riportot írhat a tapasztalataiból. De szépirodalmi művet, drámát aligha. Azt csak úgy lehet írni, ha mindezt maga is átérzi, szinte átéli.
- A "Koccanás" előtt is eltartott két évig, mire kitaláltam, kik legyenek a szereplők, kiket tudok belülről megírni. Ezek olyan figurák, akik itt mászkálnak körülöttünk. Föl lehet kutatni megtörtént eseteket, amelyekből ki lehet indulni. Ha van egy ötletem, akkor meg kell keresnem annak a témának a mélyebb síkját, azt, amiért érdemes abból drámát írni. Aztán elkezdem kitalálni, majd felépíteni a figurákat. Legföljebb ez a mélyebb sík nem mindig derül ki a darabjaim előadásain.
- Ilyenkor mit tesz az író? Dühöng? Megfogadja, hogy nem ír több drámát?
- Á, már nem dühöngök. Időnként szomorkodom, hogy ott a megírt darab, a pontos kotta, aztán sokszor mégsem jön ki az, ami benne van a darabban. A "Koccanás"-t azért írtam meg, hogy lássuk: egy ilyen, kényszerű ácsorgás az összetorlódott kocsik között tulajdonképpen ünnep, mert kizökken az idő. Az emberek nem tudnak elmozdulni onnan, és sokan visszakerülnek valami normalitásba ? éppen egy nem normális helyzetben.
- Bármennyire jókat nevetünk is az előadáson, rémesen szomorú, hogy csak a kizökkent időben tudunk még normálisak lenni.
- Éppen ezért írtam meg ezt a darabot, és ha véletlenül nem ez derülne ki belőle, akkor maradna a poénok sora, a nevetgélés. Egyébként lehetőleg valós helyzetekből, sok helyről szedem össze a figurákat. Mindegy, milyen közegben él egy író. Ha drámát írok, akkor a témától függően tudnom kell a "Csirkefej" közegét, ismernem kell a keresztény középosztályt meg sokféle mai embert is. Azért vagyok realista, mert önző szempontból beláttam: a valóságnál nincsen jobb.
- Ha a valóságnál nincsen jobb, akkor most már születik az újabb, mai tárgyú dráma? Mit ír?
- Regényt, a kereszténység születéséről.
