Így nyírtok ti

Németh Gábor

A humoros, multimédiás felolvasóest jókorát csúszott, de a technikai és a személyi problémákat végül heroikusan legyűrte a litera stáb, úgyhogy Németh Gábor főszerkesztő és egyben showman felkonferálta a később koncertet is adó Zuboly zenekart. Az egyes polgári radikális magazinok által a népzene meggyalázóiként is emlegetett banda a Pannon dráma című opust adta elő, hegedűre, nagybőgőre és Busa Pista beat-boxára láthatósági mellényben és kalocsai mintás lajbiban. Tombolt a radikális magyar eklektika. Németh Gábor elsütötte azt a poént, hogy a Zubolyban meg a Literában az a közös, hogy sokszor csak nyolc embernek játszanak, de azonnal vissza is vonta, hiszen az elektronikus lap az évi rendes nehézségei ellenére, folytatódik tovább. Számukra minden év a fennmaradás ünnepe legalább. Idéntől a tartalomszolgáltatás nehézségeit kiváltotta a litera tv, és beindult a könyvesblog rovat, a litera vurstli, ami mostantól garantálja, hogy a hivatalos irodalomkritika mellé a kevésbé kanonizált és kevésbé tudományos bírálat is felkerül.

 

Népzene, rap és keserédes humor vezette fel tehát a felolvasó műsort, amely a Naplopás címet kapta, mivel a legnépszerűbb rovat, a Netnapló adta hozzá az ötletet. (Az első magyar irodalmi portálon, a terasz.hu oldalon is ez volt egyébként a leghúzósabb fejezet.) Ebben a rovatban valósul meg a nagy irodalmi szappanopera lájf, mert kit ne érdekelne, hogy kedvenc írói hogyan élik meg hétfőtől vasárnapig az artisztikus hétköznapjaikat. Egy ilyen napló már maga is írásparódia, de így, hogy mindenki másét írta meg, még humorosabbra sikerült. Závada Pál nem tudott jelen lenni, éppen Lidokain-injekciókkal ünnepelt derekasan, így felesége, Nádori Lídia fordító olvasta fel a paródiát Darvasi László október negyvenötödiki naplójából. Lételméleti kaland a Nagycsarnokban a hetilapokkal és Karcsival a harcsával, vers helyett felsál, fanyar rapszódia, Esterházy, Nádas és Handke, az összes Péter is benne volt.

 

Nádori Lici jelenlétével így a gender reprezentáció is kettő-öt arányban dőlt el, mert love me gender!, ahogy ezt Zilahy Péter megjegyezte Garaczi Laci helyett írt naplójában. "Felkel az ágy és kilöki magát alólam", glóriás lazac, schrödingeri cicavízió, csak úgy röpködtek a posztmodern kifejezések a KifeXem című szatírában, így X-el, és csak sajnálhattuk, hogy az egész nem egy netregényfolyammá dagadt. Bán Zsófia Rakovszky Zsuzsát parodizálta, és itt már elkezdte a közönség könnyesre nevetni magát. Németh Gábor és Bán egykori ÉS-beli nőirodalom vitájára tett diadalmas pontot a felolvasás. Hallhattuk, hogy bár a retikül, az arckrém, a léböjt kúra, a teregetés az írás szubjektuma, attól még a költőiségnek nincsen neme. "Elmúlnak a ráncok, de elmúlik minden más is, heló!"

 

Vitathatatlanul Garaczi László Háy János-netnapló parafrázisa volt a műsor csúcspontja. A szerda koronázta meg a hetet. Egy tarackóhegyi kocsmában játszódó életjelenet, amikor a féltüdejű Sokác Géza, akinek lépe sem nagyon volt már az alkoholtól, de Ducika tetszett neki, akinek pedig négy tüdeje volt, a nyílt színen megsemmisül. Ólomöblögető, látványturkáló, őrző-vérző kft, volt minden, amitől könnyesek lettek a Háy-rajongó nézők szemei is. Reményi József Tamás (Tarján nélkül egy fél Kessler nővér) Kukorelly Endre első iskolai napjáról írt, éreztetve finoman, hogy a mi Bandink már kiskorában is pont olyan minimalista és elvhű volt, mint manapság. Például nőket már akkor sem hívott meg italra, bár szeretett volna taperolni nagyon. Reményinek arcizma sem rezdül, csak mi nevetünk, jó, filmkritikusnak sem utolsó, de erre a műfajra született.

 

Darvasi László Esterházy Péter nevében írt, az írófejedelem Umberto nevű, új kutyájáról és az eb miatt felborult családi viszonyairól. Persze a végén kiderült, hogy semmi nem változott. A kutya a szomszéd kertjébe szarik, és amikor a népnemzeti szomszéd ezt dühösen szóvá teszi, akkor a gazda letagadja az állatot, mondván, hogy ez a nép kutyája, nem az övé, majd diadalmasan visszavonul. Darvasi nem is paródiát, hanem Esterházyt írt.

 

Aztán a zseniális Zuboly oldotta a hangulatot, csupa részeg-magyar nótával, amit a háttérvetítés, aztán később a Merlin-beli állapotok is megtámogattak hangulatilag.

 

Az irodalom adott önmagának egy jótékony, születésnapi pofont.