A József Attila Kör szokásos nyári szigligeti táborának legkomolyabb vitáját kiváltó programja az Intertextualitás és vendégszövegek címet viselte, pedig gyanútlanul ültem be a fórumnak helyet adó könyvtárszobába - bevallom, hogy magamban hosszú és alapos, ám semmiképp nem adrenalinfokozó elmélkedésre számítottam, úgyis mint mit értünk szövegköziségen, mi a vendégszöveg, milyen érdekes jelenségekre figyelhetünk fel, mit írt erről X és Y. Ehelyett már Péczely Dóra kritikus-szerkesztő felvezetésében kiderült számomra, hogy kicsit eltévedtem: az "Intertextualitás és vendégszövegek" egy sokkal aktuálisabb problémát jár körbe, méghozzá Esterházy Péter: Harmonia Caelestis című regényével kapcsolatban nemrég kialakult vitához kívánják hozzátenni saját értelmezéseiket a résztvevők.
Mit is akar a kicsoda?
Ezen a ponton mindenképp érdemes Forgács Zsuzsa Bruria: A visszaadás művészete című, a Magyar Narancsban hónapokkal ezelőtt megjelent cikkét elolvasni. Az írás azt a problémát veti föl, hogy Esterházy regénye nagyrészt jelöletlen idézetek összeollózásából született, természetesen nemcsak holt, hanem élő szerzők műveiből is gazdagon merítve. A cikk nyomán egy máig rendszeresen frissülő topic nyílt a litera.hu-n, ahol a fórumozók kifejthetik véleményüket az esetről, illetve az általuk felismert vendégszövegeket megnevezhetik, belinkelhetik (eddig többek között Görgey Gábor, Kemény István, Rapai Ágnes műveit találták meg a netezők.)
Régen is loptak
A beszélgetésre nem hívták meg a cikk szerzőjét, Forgács Zsuzsa Bruriát, és a moderátor is furcsán exponálta a vitát: nem terelgette a beszélgetést, hanem felütésében meg is szabta az irányvonalat. A felvezetés szerint Mészáros Márton az irodalomtudományt képviselte, ő gyakorlatilag értelmetlennek találta Forgács felvetését, és komolyságát is megkérdőjelezte. Érvelésének lényege, hogy a jelöletlen vendégszövegek használata régóta bevett szokás az irodalomban. Németh Zoltán szintén irodalomtudós, ő is hasonlóképp nyilatkozott, ám Fejérvári Boldizsárral (szerkesztő-irodalomtörténész) együtt felvillantották az idézés és intertextualitás történeti távlatait is, vagyis hogy régebbi korokban egyáltalán nem létezett szerzői jog, gyakran a szerzők komplett könyveket loptak el, vagyis mások írásait jelentették meg saját nevük alatt.
Kéne egy jogász
Egyre jobban kiderült az is, hogy égető szükség lenne egy, a szerzői jogban járatos jogászra, ugyanis míg az angolszász jogrendszerekben egzaktul definiálják, mi számít lopásnak egy szöveg esetében, addig a magyar szabályozás nem ennyire egyértelmű. Garaczi László mint olyan szerző volt meghívva, akitől idéz Esterházy a Harmoniában - őt egyáltalán nem zavarta a jelöletlen kölcsönvétel, és szerinte amúgy is mindenki tudja, illetve tudhatja Esterházyról, hogy ezzel a módszerrel dolgozik. Sőt Garaczi egyúttal coming outolt is: ő maga is szívesen vesz kölcsön szövegeket, és a saját szövegeit is gyakran felismeri, néha egészen furcsa helyeken.
Romantika kontra posztmodern
Ugyancsak hamar felmerült a romantikus-posztmodern szerzőfelfogás ellentéte, mely alapvetően abban különbözik, hogy az előbbi esetében a szerző teljesen saját kútfőből dolgozik, minden mondatért megküzd (a leírás most természetesen erősen sarkított), míg a posztmodern éllovas esztétáit már eleve már a "szerző" szótól is kiveri a veríték; vagyis nincs szerzőség, állandóan ismétlődő, visszatérő szövegek vannak, melyeket csak rendezgetünk, csinosítgatunk.
Neki lehet
A vita során Dunajcsik Mátyás volt az egyetlen, aki igyekezett megérteni Forgács Zsuzsa Bruria álláspontját, más nézőpontokat is számításba vett, de a többiek nem nagyon vették fel a fonalat - sőt összegzésként gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy mivel Esterházy jó, jelentős és nagy író, ezért neki tulajdonképpen lehet ezt csinálni. Egészen addig elmélkedett a hallgatóság, míg a közönség soraiból Margócsy István irodalomtörténész-kritikus fel nem vetette a szinte Forgács Zsuzsa Bruriáéval megegyező alapkérdéseket, vagyis: mi számít pontosan lopásnak? Kinek lehet és miért? Mit mond, miben segíthetne a jog? Miért nem jelölte a szerző a vendégszövegeket?
A vita még órákon keresztül zajlott a továbbiakban is, és teljesen szubjektív benyomásaim alapján úgy összegezhetném, hogy a résztvevők nem találták aggályosnak sem jogi, sem erkölcsi szempontból Esterházy eljárását, bár azt mindenki elismerte, hogy a jog-erkölcs-esztétika által határolt Bermuda-háromszögbe csobbant bele a vaskos kötet.
Király Levente
