Nagyszalonta és Debrecen: két város, amely Arany János életében egyaránt kitüntetett szereppel bírt. Előbbi a szülőváros jogán, utóbbi a keresés helyszíneként.
A kiállítás a Bolond Istók fikciós keretébe ágyazottan mutatja be azt a folyamatot, amely a kalandvágyó Arany magára találásához és önismeretéhez vezet. A két, részint a debreceni tanulóévekhez és a kollégiumhoz, részint a nagyszalontai jegyzői lakhoz kapcsolható Arany-kép nem jellegében, hanem tónusában/hangsúlyaiban más, hiszen a 16 éves gyermek kalandvágya és a fiatal férfi családjától elvezető útjai között az egyéni életcél megléte alapján tehető különbség.
A kiállított kollégiumi jegyzőkönyvek nemcsak hitelesítik Arany debreceni diákéveit, hanem utalnak leckemulasztásaira, kihágására, színház iránti érdeklődését pedig eredeti színlap jelzi. Összetettebb képet mutat a nagyszalontai szobabelső, a megtalált boldogság szimbolikus szigete, ahol jut menedék az újszülött keresztfiúnak, Petőfi Zoltánnak, s a napi hivatali teendők mellett van lehetőség az elmélyülésre. Arany másodjegyzői éveit részben eredeti bizonyságlevelek és verskéziratok, részben használati tárgyai illusztrálják. Előbbiek debreceni közgyűjteményekből (Déri Múzeum Irodalmi Tára, DRK Nagykönyvtár Múzeuma, Kézirat-, illetve Levéltára, Hajdú- Bihar megyei Levéltár), utóbbiak a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumból vándoroltak a kiállításba.
A tárlathoz kapcsolódóan február 2-án Toldi estéje címmel irodalmi műsort rendeznek Sudár Annamária és a Misztrál együttes előadásában. Február 9-én Vranyecz Artúr színművész és Béke Csaba lantművész tart "képmutogató" előadást (Bolond Istók).
