A magyar irodalom doyenje életének 96. évében, szeptember 1-én hunyt el. A "nagy mesélőnek" megadatott az időutazás, amit saját szuverén módján élt végig - mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy Faludy György egyfajta burokban élt és intellektusa, életigenlése és mindent átitató humora védte őt a kíméletlen XX. századtól, a holokauszt borzalmától, a recski évek kiszolgáltatottságától, az emigráció magányától.
A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy mióta Faludy György végleg hazatért, fiatalok ezreivel szerettette meg újra a versolvasást, örült, ha kultúráról beszélhetett, de ha a jövőről, az emberiség jövőjéről kérdezték, mindig aggodalommal válaszolt, és sokszor elmondta, félt bennünket. "Érdemes volt meghallgatni őt, mert ő már tudta, hogy bár a jelenben élünk, a jövő legalább olyan fontos" - mondta Hiller István.
Donáth László evangélikus lelkész a ravatalnál arról szólt, hogy Faludy György nem egyszerűen a hősiesség, a bátorság költőjeként marad meg számunkra, hanem versei által, amelyeknek egyetlen célja és értelme, hogy azok hallgatója vigaszra találjon. Egy biztos - folytatta -, hogy amíg lesz ember, aki itt a Kárpát-medencében elszomorodik, erőre, örömre, feltámadásra vágyik, Faludy György által vigaszra lel.
Szőcs Géza költő, író búcsúbeszédében arról beszélt: Faludy György egy őrült világban hordozta azt az üzenetet, hogy léteznek, létezhetnek, létezhetnének épeszű emberek, épeszű világok. Ez a bizalom, ez a szeretet, ez a remény kormányozta őt egy tébolyult évszázadban. Mint mondta, Faludy György most sírjába száll, és mi azzal a végleges tudással leszünk tanúi ennek, hogy ilyen emberek már soha nem fognak születni.
Orbán János Dénes, akit Faludy György egyszer saját tanítványának mondott, visszaemlékezésében azt mondta: öröm volt elnézni, hogy hiába fogy a test, a szellem folytatja magasrepülését, hogy szinte százévesen is megbízható, duhaj cimbora, aki "fenékig habzsolja az életet". "Azt hiszem, soha nem fogok tudni múlt időben beszélni róla" - mondta a fiatal költő.
A költő teljes életet élt, teljes életművet hagyott hátra, ünnepelve egy szerető feleség mellett - hangsúlyozta Csaplár Vilmos író, a Szépírók Társaságának elnöke. Kányádi Sándor költő egy mondattal búcsúzott Faludy Györgytől: "Isten Veled, Gyurka bácsi, jó találkozást, ha van ilyen. Én hiszem, hogy van."
Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyház püspöke a költő aradi és váradi látogatásait felidézve arról szólt, hogy Faludy György mindig fürkészte a magyar jövőt, de nemcsak azt, hanem a világét is. Róla elmondható - folytatta, hogy poklokat járt és poklokat győzött.
A megemlékező beszédek után a költő hamvait tartalmazó urnát, amelyet egy sárgarózsa-csokor és nemzeti színű szalag díszített, az özvegy, a családtagok és több száz tisztelő jelenlétében helyezték el a sírban. Faludy György sírhelyét egy embermagasságú fehér kőtömb jelzi, rajta semmi más, mint a költő neve, születésének és halálának évszáma. A kőtömb mellé egy vadszilvafa-csemetét ültettek.
Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. 1938-ban felismerve, hogy merre tart a lassan fasizálódó ország, Franciaországba emigrált. Onnan a német megszállás után Marokkóba menekült, majd 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba. A II. világháború után hazatért, 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski munkatáborba vitték, ahonnan 1953-ban, a tábor felszámolása után szabadult.
Az '56-os forradalom után ismét az emigrációt választotta, Londonban, Firenzében, majd Máltán élt. Később Torontóba költözött. Az 1989-es rendszerváltás után jött vissza végleg Magyarországra. A költőt 1991-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével, 1993-ban Budapest Díszpolgára címmel, 1994-ben Kossuth-díjjal, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjjal, 2000-ben Aranytollal tüntették ki.
Faludy György nevéhez többi között olyan művek kötődnek, mint az 1937-ben elkészült Villon-átköltések, az Őszi harmat című verseskötet, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek, a Jegyzetek a kor margójára, valamint a Pokolbéli víg napjaim című, a recski munkatáborban töltött évekkel foglalkozó könyve. Legújabb kötetének, A pokol tornácán bemutatóját már nem érhette meg; a könyv a Pokolbeli víg napjaim és a Pokolbeli napjaim című könyvek folytatása. (MTI)
