Pál Dániel Levente költő, a lap egyik szerkesztője elmondta, a mostani szám a japán-magyar kapcsolatok újrafelvételének évfordulója alkalmából foglalkozik a távol-keleti országgal.
A Prae korábban megjelent számai körbejárják bizonyos országok kultúráit. Az első ilyen szám Amerikával, a második Oroszországgal foglalkozott. A mostani kiadást hamarosan követi egy másik, szintén Japánnal foglalkozó szám, amely egyelőre "A japán médiumok" munkacímet viseli és színházzal, divattal, a japán jogrendszerrel és a japán médiával kapcsolatos írásokat tartalmaz majd.
Vihar Judit tanár a Haikuköltészet virágzása címmel írt tanulmányt a lapba, amely a japán költészet egyik legismertebb gyöngyszemével, a haikuval foglalkozik.
A japán költők mindig nagyon rövid verset írtak, a kezdet kezdetén harmincegy szótagosat, amely öt sorból állt, az első sorban öt, a második sorban hét, a harmadikban öt és az utolsó kettőben hét-hét szótaggal. Ezt nevezték rövid dalnak, japánul tankának. Nagyon sokáig uralkodó költemény volt, ezután kezdtek a japán költők láncverseket, rengákat írni - magyarázta Vihar Judit. Először írtak három sort, aztán valaki más kettőt, majd valaki megint hármat és így tovább és ezt addig játszották amíg idejük volt.
A láncvers három sora vált önállóvá, és ebből lett a későbbi haiku, amely ma Magyarországon nagyon divatos. Vihar Judit megfogalmazása szerint bár sokan tudni vélik a haiku formai követelményeit, rengeteg szabálya van. Az egyik legnagyobb haiku költő, Macuo Basu szerint a haikut kétszer kell elmondani, először azért, hogy megértsük, másodszor azért, hogy meg is érezzük.
"A klasszikus haiku természetvers, évszakhoz kötött. A modern haikuban már nem évszakhoz kötöttek a versek, hanem szó van bennük bármiről, amiről mi akarunk hallani" - magyarázta Vihar Judit. A magyar költők közül Weöres Sándor is írt haikut, itt a magyar költészet jellegzetességei jelennek meg a japán műfajban.
Erdős György műfordító Japán irodalom Magyarországon 1990-től címmel publikálta tanulmányát a lapban. A szerző a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének évfordulója kapcsán "ezt a kicsit elhanyagolt japán desztinációt ajánlja figyelmébe az itthoniaknak".
Erdős György kifejtette, a fordításban megjelenő japán szépirodalom magyarországi bemutatása nem volt könnyű feladat, mert a kilencvenes évektől "egy rémes sötét árnyék borult a japán irodalom magyarországi megjelenésére, amit mangának és animének hívnak". A japán képregények és animációs filmek szörnyű zöld árja borította el azt a képet, amit szerettünk volna apró részletekkel kibontani a japán kultúráról. A kilencvenes évektől a döntő irodalom már nem a klasszikus vagy a modern japán irodalom, hanem ezek a különös műalkotások voltak.
Erdős György a tanulmányban elveri a port az animén és a rajongóin, és fejet hajt azok előtt, akik a haiku művészetét magasra emelték. Tanulmányában a magyarországi japán irodalom bemutatására az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) adatait használta. A könyvtár katalógusában 108 japán vonatkozású művet tartanak számon 1990 óta.
A műfordító a beszélgetésen a magyarországi könyvkiadókról szólva elmondta: amikor egy kiadónak kedve támad egy-egy divatos név hallatán, hogy lefordítsa a műveiket, akkor éjt nappallá téve dolgozni kell. A kiadó egy adott divatos szerzőben látja az üzletet, ezek az üzleti megfontolások adatják ki a kiadókkal a Gésa típusú, jól eladható könyveket, amelyek olvasására nem is kell igazán odafigyelni. Régebben a fordító javasolt a kiadónak munkákat, ma már a divat javasolja a kiadóknak a megrendelést, és a fordítók ennek megfelelően kell, hogy dolgozzanak - magyarázta a műfordító.
A lapban publikált még többek között Farkas Ildikó, tanulmányának címe Japán megjelenés Magyarországon a XIX-XX. század fordulóján. Az írás a Japánban járt magyar utazók visszaemlékezéseit járja körül. Egy másik tanulmány Kume Emiko tollából származik, címe Magyar irodalom Japánban.
