A menyecske csinálta szépen, ügyesen a dolgát, de az anyja, az öregasszony odahaza erősen gondolkozott. Azon törte a fejét, hogy jó lenne megnézni, mit csinál a leánya. Elvette az a bolond nagygazda legény, ki tudja, milyen munkára szorítja. Elment hozzájuk látogatóba. Mikor megérkezik az öregasszony, a fiatalember éppen azt mondja a feleségének: - Megyek szántani a szolgával. Ügyelj, hogy anyád éhen ne maradjon, süss palacsintát, s egyetek. Az ebédet majd kihozod te, vagy jobb lesz, ha anyád hozza ki. Neked úgyis több dolgod van. Legalább anyád is meglátja, milyen földünk van. - Az udvarról megmutatta: erre s erre a földre megyek. Azzal kifordult a kapun. Kívül azt mondja az ifjú férj a szolgájának: - Na, fiú fogd be a marhákat, s menj ki a földre. Mihelyt odaérsz, ereszd el őket, hadd legeljenek. Ő pedig felszaladt észrevétlenül a hiuba, ki akarta hallgatni, hogy milyen tanácsot ad az öregasszony a lányának. Az öregaszony alig várta, hogy elmenjen a veje otthonról. Mindjárt behúzódott a szobába, s megkérdezte a lányától: - Hát, fiam, hogy vagy? - Hát édesanyám, láthatja, hogy jól. Nem vagyok olyan mocskos, mint eddig voltam. Fel vagyok öltözve szépen, van mit egyem, van mit igyam, van hol dolgozzam. Én már jobban nem lehetek. - Jaj, de nagy szamár vagy! - mondja erre a vénasszony. - Mondjad az uradnak, hogy fogadjon szolgálót, majd az elvégzi helyetted a házimunkát. Te pedig - azt mondja - öltözz fel szépen, vétess még ruhákat, s csak sétálj az udvaron, mint egy páva. Látom, úgyis van miből éljetek, elég. Nekifogtak aztán palacsintát sütni, rétest, lapótyát, tudom is én mit. Készítették az ebédet. A fiatal férj észrevétlenül leszökött a hiuból, s kiment a határba szántani. Amikor kiért, azt mondta a szolgának: - Most az öregasszony hozza az ebédet. Mikor ideérkezik, mi már a föld másik felében leszünk, várnia kell, míg visszakerülünk. Te ereszd ki a csábeli ökröt, s kösd oda a banyát a járomhoz, s amíg végigmegyünk a barázdán, mindig őt csapjad az ostorral. Úgy is történt. Megérkezett a banya az ebéddel, s kiabálni kezdett: - Álljatok meg, álljatok meg! Hanem azok, mintha nem is hallották volna, nem állottak meg, hanem csak mentek tovább. Mikor visszakerültek, a banya észre se vette, az egyik ökör csak kikürt. Kapta a szolga a banyát, s odakötözte az ökör helyébe a járomba. Rákiáltott a többi ökörre, mert néggyel szántottak, de akkor már csak három ökör volt, a banya volt a negyedik, s a szolga az ostorral őt csapkodta legjobban.. A banya szegény veszkelődött, rikoltozott: - Miért tesztek így velem? De a rikoltozását senki sem akarta meghallani. Addig bontogatta magát a szegény banya sírás közben, amíg egyszer elszabadult s elszaladt. De nem a lányához, hanem egyenesen haza. Jaj, istenem, de szégyellte elmondani, hogyan járt! Ha kérdezték a faluban, hogy van a lánya, azt mondta: - Jól van, elég gazdag ember az ura - de azt nem mondta egy szóval se, hogy véle szántottak. No, a vejét nem is dicsérte. - Goromba rossz ember! - mondta róla. Húsvét felé járt az idő. Mielőtt eljött az áldott ünnep, azt mondja a feleségének a fiatal férj: - Édes lelkem, tudnál te ilyen kalácsot sütni, mint ez a járom? - Megmutatta a jármot, amibe az ökröt fogják. - Hogyne tudnék, kedves uram, ha megtanítasz rá. (folytatjuk)
