(MTI) - A hazájában a legnevesebbek közé tartozó és Franciaországban is jól ismert író, költő, műfordító és újságíró úgy fogalmazott: minden, ami túllépi egy nemzet határait, fontosabb annál, mint ha csak a határokon belül ismerik. Ám az irodalom szempontjából alapjában véve még az európai dimenzió is szűknek tekinthető.
"Egy íróra hatást tehet egy másik író, aki a világ túlvégén lakik, és lehetnek olvasói a Föld bármelyik sarkában" - fejtette ki Jean Portante. Az irodalomnak sem földrajzi, sem politikai értelemben nincs behatárolt, pontos területe.
A francia nyelven alkotó Portante olasz bevándorlók gyermeke, de már a luxemburgi Differdange-ban született 1950-ben. Verseket, novellákat, regényeket, színdarabokat és forgatókönyveket egyaránt írt, munkássága mintegy harminc kötetre tehető. Szerkesztett emellett verseskötet-sorozatot, alapítója volt a műfordításra koncentráló Transkrit luxemburgi folyóiratnak, valamint egy francia irodalmi kiadványnak, és munkatársa a Le Jeudi című luxemburgi hetilapnak.
Számos más kitüntetés mellett néhány nappal ezelőtt elnyerte Luxemburg legnívósabb irodalmi kitüntetését, a Batty Weber-díjat, amelyet háromévente adományoznak egy-egy író vagy költő életművének elismeréseképpen. Költői munkásságáért nyolc éve Franciaországban is kapott egy fontos kitüntetést, a Louis Montalte-nagydíjat.
Ami a budapesti könyvfesztivált illeti, Portante úgy vélekedett, nem elsősorban személyének köszönheti a díszvendégi meghívást, hanem Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete című könyvének, amely most jelenik meg magyar fordításban.
Ajánlásában a L'Harmattan kiadó úgy fogalmaz, hogy a könyv az identitáskeresés regénye. Portante elmondta, hogy időközben filmre is vitt művében a bálna - amely az ő szemében "a történelem első nagy vándora" volt - a migráció, a bevándorlás metaforája. Mint fogalmazott, a cetnek az a tulajdonsága, hogy vízi állatként is megőrizte emlős mivoltát, tüdejét, számára azt jelenti, hogy "emlékezetében a bálna meg kívánta menteni eredetét". Új környezetéhez alkalmazkodott, de nem integrálódott és nem asszimilálódott - fogalmazott az író, aki magát is világpolgárnak vallja.
Portante a kilencvenes években már járt Budapesten egy hegedűművész kíséretében. Mint felidézte, megérintette, hogy - "akár a bálna a tüdejét" - a magyar főváros is megőrizte sokarcú kultúrájának és többnemzetiségű múltjának gazdag emlékezetét.
Portante elmondta, személyesen nem ismeri könyvének fordítóját, Pacskovszky Zsoltot, úgy vélte ugyanakkor, hogy ez csak érdekesebbé teszi a magyar változatot. A szerző és a fordító közti interakció veszélyes is lehet - tette hozzá. A műfordításairól is ismert író szerint más nyelvre áttenni egy könyvet egyfajta újraírást is jelent, a fordítói tevékenység ezért irodalmi alkotómunka.
Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy budapesti tartózkodásából is születik majd valamilyen alkotás, Jean Portante úgy azt mondta, számára nehézséget jelent közvetlenül arról írni, amit lát. "Az irodalmi alkotómunkához egyfajta lerakódási időre van szükség" - emelte ki, hozzáfűzve, hogy tapasztalatai szerint nincs kapcsolat a közvetlenül megélt valóság és az írás között.
A luxemburgi író azt is kifejtette, hogy az internet megjelenése nem változtatta meg az irodalomról alkotott véleményét. Mint mondta, a világhálóban eszközt lát, nem tartalmat. Emlékeztetett arra, hogy annak idején nagy forradalomnak tűnt az áttérés a libatollról a töltőtollra, majd az írógép megjelenése, a rádió, a televízió. "A számítógép és az internet pedig korunk eszközei" - hangsúlyozta. "Nem hiszem, hogy egy író mindenhová üzenettel a zsebében érkezhet" - válaszolta Portante arra a kérdésre, visz-e valamilyen üzenetet a magyarországi fesztiválra. Amennyiben erre mindenképpen mondania kell valamit, arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az emberi méltóságot illetően semmilyen engedményt nem szabad tenni. Bárki bárhol él a Földön, megilleti a méltó élet joga, hiszen a Föld senkié és mindenkié - fogalmazott a könyvfesztivál luxemburgi díszvendége.
