Jókai Mór: Az arany ember

Jókai Mór életét alighanem fölösleges bemutatnunk, 1848-ban játszott szerepe miatt Petőfi után talán a legtöbbet emlegetett irodalmi héroszunk ? aki mellesleg több száz regényt írt, Krúdyval ők ketten érdemlik ki a legnagyobb szöveggyáros megtisztelő címét. Népszerűsége az utóbbi évtizedekig töretlen, a Petőfi Összes mellett kötelezően ott sorakoztak életműkiadásának darabjai minden valamire való család polcán. Mégis, az utóbbi időkben a hetedikes diákok rémálma A kőszívű ember fiai, amit mindenki inkább már csak filmen néz meg ? a hosszú tájleírások, az enciklopédikus ismeretterjesztés, a ráérős (néhol inkább terjengős) mesélés nem éppen a jelenkor szövegeszménye.

A TOP 12-es televíziós adásban Lévai Balázs műsorvezető, aki régebben mint magyartanár is praktizált, elmondta, hogy óriási forradalmat vitt véghez: A kőszívű helyett Az arany embert adta fel kötelező olvasmánynak, és a gyerekek kifejezetten élvezték. A könyv népszerűségének kulcsa nyilvánvaló: a szabadságharc nagyszabású tablója helyett manapság sokkal közelebb áll hozzánk a jóért küzdő, az ?arany? ember életútja, a kettős szerelem csapdája ? és természetesen ki ne szeretne egy titkos kis szigetet, ahová elmenekülhet a hétköznapi életből? Ez a téma teszi népszerűvé még most is a magyar próza egyik ősatyját ? akiről nem véletlenül írta (a szintén nem éppen kispályás) Mikszáth Kálmán, hogy ?a nagy mesemeondó?. És Jókai mesélésben tényleg verhetetlen.

Jókai nyelvezete

Jókai a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, a sajátos Jókai-stílus rendkívül sokféle stílusrétegből tevődik össze, egyik jellemzője a jogi végzettséggel is összefüggő, a klasszikus retorika alakzatain formálódott szónokias beszédmód. Különösen leírásaiban a romantika hömpölygően zenei stíluseszménye az uralkodó. Párbeszédei - a közlés funkciójától függően - életteliek. Sokféle szókincsrétegből merít: a latinos alapozottságú hivatalos-jogi nyelv éppúgy sajátja, mint a tudatosan gyűjtött és használt népnyelvi, tájnyelvi fordulatok, szólások és szólásmondások. Valószínűleg ő az első magyar író, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta.

Határidő a legjobb múzsa

Az arany ember közlését A Hon című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyv alakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy ?egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint Az arany ember. S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt.? Mikszáth egyébként a füredi telekvásárlás időszakát nevezi "Jókai aranykorá"-nak. (Az 1870-ben elkészült Jókai ház 20 nyáron át volt Jókai tulajdonában.)

Az sem kizárt, hogy a regény alapötletét egy Balatonfüred-siófoki hajóúton kapta távoli rokonától, Szűcs Lajosnétól, aki a Kisfaludy gőzős fedélzetén mesélt neki a 70-es évek társasági személyeiről.

Mit csinált Jókai Balatonfüreden?

A források szerint leginkább ?hajókázott, csillagot vizsgált távcsövön, gardát sütött parázson, együtt dalolt a társasággal, kertészkedett, gyümölcsöt szüretelt?. Nem kedvelte azonban a balatoni fürdést, állítólag úszni sem tudott; megtanulásához pedig nem érzett kedvet. Maga mondta, hogy úgy úszik, "mint az öreg fejsze".

Egyébként Az arany ember tartalmazza a legtöbb balatoni vonatkozást. A Balaton téli tüneményeinek legszebb írását is Jókainak köszönhetjük: a kalandos utazás után "füredi kastélyába" érkező Timár Mihály egy téli balatoni halászaton vesz részt. (A Jókai-villáról részletesen itt.)

Mindenki magára ismert

A korabeli közélet eseményei is jelen vannak a történetben. Timár Mihály legnagyobb sikerét a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszervezésével éri el. A regény cselekményének idején erről még nem lehetett szó, a mű keletkezésekor, a gőzmalmok tömeges elterjedése után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. Jókai 1869. november 8-i országgyűlési beszédében hivatkozik is a brazil exportra.

A Bach-korszak egyik leghíresebb korrupciós botrányát szintén feldolgozta Jókai. Kacsuka hadnagy A jó tanács című fejezetben azt javasolta Timárnak, hogy a Duna fenekéből kimentett nedves, romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonák számára. Az 1859-es francia-olasz?osztrák háborúban elkövetett hasonló ügyek miatt a felelősségre vonás elől több magas rangú tisztviselő öngyilkosságba is menekült.

Gáláns kaland a gyámleánnyal

A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló alakját az a szerelem ihlette, mely az 1870-es évek elején Jókai és gyámleánya, Lukanics Ottilia között szövődött. Mikszáth szerint: ?A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban Az arany ember Noémijének. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Így készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban...?

A beteges leányt az író először Füredre küldte gyógyulni, de a pletykák miatt inkább Arácson vett neki házat, ahol ő maga is gyakori vendég volt. A jelképes Füred (Arács) a "Senki Szigete"-ként jelenik meg a regényben, ahol Timár-Jókai titkos látogatásokat tesz Noéminél, akinek alakjában Ottiliát rajzolta meg az író.

Emlékmű a szülővárosnak

A mű egyik fontos helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Jókai alkotásai közül részben vagy egészben itt játszódik Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk cselekménye is. Komárom éppen Az arany ember történetének időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő vízi útjainak kereszteződésénél fekvő város virágzó gabona- és fakereskedelme jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel.

?Jókaiban erős és leplezetlen vágy élt, korának, a XIX. századnak Magyarországát megismertesse közönségével: a tájakat csakúgy, mint az eseményeket, embereket, életviteleket, vagy éppen társadalmi szokásokat" (Fábri Anna: Az eltűnt Magyarország). A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu viszont már a képzelet szülötte. Amikor később az író utazást tett az Al-Dunán, felkérték, számoljon be élményeiről. ?Nem tudom leírni, mert láttam? - válaszolta.

Regényidő és mítosz

Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig, Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc-tíz év telik el.

A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Mídász király történetére már a regény első amerikai kiadásának címe is utal (Modern Midas, 1884). A legendás fríg király azt kérte Dionüszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Mídász nevét: ?És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében? (Az aranybánya). A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr. e. 6. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint - a témát Schiller Polycrates gyűrűje című balladája is feldolgozta - rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az isteneknek szánt áldozatként - egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: ?Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől? (Az első veszteség).

Timár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. Az ?arany ember? kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: ?Ez egy arany ember? (A szigorú vizsgálat). Ettől kezdve a frázis mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti ? ám ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból a legmagasabb körökben is szívesen látott nagyvállalkozó lesz. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe?

A Duna mint mitikus folyó

Jókai ekképp kezdi a regényt a Vaskapu leírásával: "Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejétől talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna." (J. M.: Az arany ember I. 5.) Már ebben az első mondatban is az ókori hagyományokhoz nyúl vissza, s a folyót az Al-Duna régi latin nevén nevezi meg, jelezve, hogy a kezdeti mítoszi időket a mával összekötő szál nem más, mint a nagy Duna. Hölderlin Az Ister című verse kapcsán Márton László Hölderlin Duna-mítoszáról beszél, amelyben a Duna "az utolsó antik eredetű istenség, akinek jelenléte még ma is érezhető." (Márton László: A folyamok kentaur természete). Jókai az örökérvényű kérdés megfogalmazásakor a szoros keletkezését illetően az antik mitológiai istenekhez fordul segítségért: "Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcan? Vagy ketten együtt? A mű istené!" (Lásd Szabó Szilvia: Jókai Mór és a Duna-mítosz című tanulmányát)

A Senki szigete

A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, ?amit maga előtt látott, az a paradicsom volt? (A ?Senki? szigete). ?A Sziget mítosza: legtalálóbban így jelölhetjük meg műveinek tematikus magvát. Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al-Dunán vagy valamely más folyón (például a Tiszán vagy Körösön), de elképzelhető a szárazföldön.[...] Ez a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ megtagad vagy üldöz? (Szörényi László).

A sziget egyébként a valóságban is létezett, Ada-Kalehnek hívták: regényes maradványa a hajdani török uralomnak a magyar-román-szerb határon, közvetlenül Orsova alatt. A Duna közepén fekvő kis sziget csekély számú, és kizárólag török lakói ugyan a szultán alattvalói még, de a szigetterület maga ? politikai helyzetének végleges tisztázásáig ? a magyar és osztrák monarchia katonai fennhatósága alatt állt. A vízierőművek építése és a folyamszabályozás miatt a nyolcvanas években teljesen víz alá került.

A regényben a Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. ?Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon? (Az édes otthon). A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára. Két esetben is a ?cserehalál? Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe: az író állítólag még kisdiák korában hallott egy gazdag emberről, akiről azt suttogták, hogy nem halt meg, csak elrejtőzött. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste.

Kettős szerelem

Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az ?alabástrom test? birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: ?Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve? (Az alabástrom szobor mennyegzője). Timéát az ?alabástrom szobor? kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző - éppúgy, mint Timár esetében az ?arany ember? - az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a ?szobor? képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül.

Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Jókai már az első bemutatáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal: ?Talán az egyes vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem találnánk szépnek, de az egész főt és alakot, úgy ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer? (Almira és Narcissza). Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja.

Dráma, némafilm, film

A regényt Jókai 1884-ben dramatizálta, s drámái közül ez aratta a legnagyobb színpadi sikert. 1918-ban némafilm készült belőle, a rendező Korda Sándor volt. Másodjára 1936-ban vitte vászonra Gaál Béla, 1962-ben pedig Gertler Viktor filmesítette meg Az arany embert.

Jókainak is bejött

Jókai az Utóhangokban írja: ?Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve, ezt fordították le a legtöbb nyelvre, angolul két kiadásban is megjelent. De egyéb is van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai mind oly jó ismerőseim nekem: ki korábbrul, ki későbbrül.?

Mi volt Az arany ember sikerének titka? Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágya. És élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre.